Üzenem a kivágott törzseknek,
a megcsonkolt vén lombja-hullt fáknak,
nem felejt a föld, -mint a lőtt sebnek-
őrzi nyomát itt minden holt ágnak.
Üzenem az otthont elvesztőknek,
kik fészket a lombok ölén raktak
s áldoztak a megsarcolt jövőnek,
lesz hangjuk a dalos madaraknak.
Üzenem a gyilkos fanyüvőknek,
ültessenek egyszer fát s virágot
-míg a fejszék visszafelé lőnek,-
halál helyett halhatatlanságot.
Bár célba érne...
VálaszTörlésGratulálok, Kedves László!:)