Urbán-Szabó Béla: Szent Iván éjjelén

Szent Iván éjjelén
te már csak voltál
és vagyok én,
a csillagokkal hallgatok,
de vagyok.

Szent Iván éjjelén,
a szerelem tengerén,
csapódok jobbra-balra,
sosem érek partra.

Szent Iván éjjelén,
születik a remény,
valahol az égi
csatornán,
az éjszaka és a  reggel
metszés pontján.