Egy majom panasza

Egy majom panasza

(ismeretlen szerző műve)

- részlet -

Egy szép napon Mese-majom megvakarta kobakját,

És elkapta a baobabfa legvastagabb ágát.

Figyeljetek véreim! - szólt makogva mérgesen.

Haragom az emberekre, mint az erdő végtelen.

Nem átallják állítani, és hirdetni hangosan,

Mi volnánk az őseik, ami hazug szó biztosan!

Még a tudós, okos Darwin is csak azt szajkózza,

Büszke népünk neki régi, felmenői rokona.

De volt-e köztünk valaha is csonka család, válóper?

Vagy ellenfelek kézügyében gyilkos, ölő lőfegyver?

Mérgezünk mi körülöttünk földet, fát, vagy lelkeket?

Találunk fel chipset, mérget, akár a bölcs emberek?

Láttál minket azért bújni erdő mélyén sűrűbe,

Hogy kitaláljuk miként lehet pusztítani tömeget?

Nem káros, nem mérgező, mi utánunk megmarad

Az ember után ezzel szemben kő kövön nem marad,

Mindent pusztít, mindent mérgez: erdőt, mezőt, vizeket,

Nem kíméli sem a földet, sem fenn ragyogó kék eget.

Nincsen nálunk pornó csillag, transzvesztita celeb sem

Részeg, drogos, elmebeteg nem ugrál az ághegyen,

Egyneműek frigye nálunk nem szokás, sőt nem lehet,

Csaló, bitang hatalomra szert itt bizony nem tehet.

Maffia és terrorizmus ismeretlen fogalom,

Nem a vagyon, politika, nem a pénz a hatalom.

Vezér nálunk csak az lehet, ki a bajban elől halad,

Okos, erős, bátor, rábízhatod te is magad.

Gyermekeink ifjaink rendet így tanulnak,

Tisztelik a szüleiket, ha nem – verést kapnak!

.

.

.

Sorolhatnám reggelig, de véleményem nem változik

Eme ronda kétlábú, bár hasonlít, nem tőlünk származik!

Revolta unei maimuţe
(fabulă anonimă)
- fragment -

Odată, o maimuţă din neamul Anecdotic

Venind la sfat pe-o creangă de arbore exotic,
A zis : Atenţiune ! Sunt foarte afectată !
Tot circulă o vorbă, deloc adevărată
Că omul ar descinde din buna noastră rasă.
Ba chiar ideea asta îmi pare odioasă !
Şi, zău, savantul Darwin, tot neamul ni-l jigneşte
Când spune cum că omul cu noi se înrudeşte !
Aţi pomenit vreodată divorţuri printre noi ?

Copii lăsaţi pe drumuri sau arme de război ?
Am inventat, noi, cipuri şi alte drăcării ?
Însemne sataniste, otrăvuri, şmecherii ?
văzut-aţi pe vreunul, retras în jungla deasă,
Ca să scornească arma distrugerii în masă ?
Tot ce lăsăm în urmă, când mai sărbătorim,
E biodegradabil. Natura o-ngrijim.
Iar omul otrăveşte, în fiecare zi,
Păduri, câmpii şi ape, şi zările-azurii...
     
N-avem starlete porno sau dive-travestiţi,
Şi, orişice s-ar zice, nu suntem troglodiţi !
Cine-a văzut în hoardă la noi bolnavi mintali,
Drogaţi, lacomi de sânge sau homosexuali,
Escroci, bandiţi, gherile sau vreo tutungerie ?
În neamul nostru nobil nu vezi aşa prostie !
Noi n-avem mafii crude în stirpea noastră-aleasă,
Nici terorişti, nici dogme, nici luptele de clasă...
Cât am bătut eu jungla,  scuzaţi, n-am observat
În obştea maimuţească vreun cocotier privat.
Urmând calea cea bună şi, evident, corectă,
Adolescenţii noştri părinţii şi-i respectă.
În ierarhia noastră, cum e firesc şi drept,
Devine şef acela viteaz, agil, deştept,
.
.
.
E-ADEVĂRAT CĂ OMUL, ACEST BIPED, GUNOI,
ARATĂ CA MAIMUŢA, DAR N-A DESCINS DIN NOI !