Kidőlt a tó

(Egy festmény margójára)

Kidőlt a tó
a part is ráhajolt
a vérző nádra
keserűzöld
hegygerinc fut
sikong a szél
Istenig lát
ki azúrkék ruhát
ölt a ringó tájra
lelkéből sarjad itt
minden virág
bodorfüst reszket
felhőfoszlány hull
szürke-arannyal
átszőtt testén
kibomlott ecsetnyomok
színek formák
akácsor tűzvörösben
s már gyújtja síró
csillagát az ég
hogy láss
kit itt hagytál egykor

befogad halk szelíden
ölmeleg csendben
örökre
mint aki végleg
hazaérkezett

(Kép: Horváth Piroska)