Szánalom szendereg szívemben,
nincsenek csillagok az égen.
Nem világít sem Hold, sem a Nap,
nincsen egy csepp fényem, a sötét
marad velem.
Lámpát gyújtok, a bús jövőmnek
fényes lámpáját, és elérek
a csúcsra, s remélem: gondtalan
lesz életem.
Ősi dallam csendül fel hozzá,
a fényes Nap viszi világgá,
szánalmat nem érzek, és öröm:
hogy a fényt és azt a dallamot
megköszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése