Gyermekkori ünnep… előkerült emlék…
Boldog várakozás, hóval lepett esték.
Angyalnak öltözve, rézcsengőmet ráztam,
Nehogy eltévessze Jézuska a házam…
A karácsonyfánkon nem villogott égő,
Nem ezüst-fajta volt, egyszerű lucfenyő.
Mégis oly szépséges, igazi gyertyákkal,
Dióval, almával, papír angyalkákkal.
Szaloncukor került itt-ott néhány ágra,
Bár, csokimáz nélkül, az lemaradt róla.
Finom volt az mégis, színes, különleges…
Idővel a fán, csak papír maradt, üres.
Meghitt, csendes ünnep… nem volt ott rohanás…
Áldott, békés este: eljött a Messiás.
Karácsonyfánk alatt, apró kis „Betlehem”…
Nem láttam oly szépet, egész életemben.
Néztük a jászolban fekvő kicsi Jézust,
Máriát, Józsefet, bárányokat, borjút.
És a három bölcset, ajándékaikkal:
Arannyal, tömjénnel, illatos mirhával.
A legszebb, tán az volt, mikor gyertyafényben,
Énekeltünk együtt, megilletődötten.
Köszöntöttük Jézust, az Istengyermeket,
S szívünkbe lopózott az igaz szeretet.
Aztán, izgalommal vártuk ajándékunk,
Jó Anyánk osztotta, s vígan bontogattuk.
Konyhánkból friss kalács illata szállongott,
Nem lehet feledni azt a hangulatot…
Régmúlt karácsonyok így élnek szívemben,
Míg méláztam rajtuk, újra gyermek lettem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése