AZ ÚJ ESZTENDŐRE

AZ ÚJ ESZTENDŐRE

Újévben, lehet, újat kéne tenni,

És, talán a régit hagyni, elfeledni…

Ahhoz, hogy tegyünk, és építsünk újat,

Hátra kell hagynunk a túlrágott múltat.

De, mi a régiből, ami eldobandó,

Hogyan dönti ezt el a földi halandó?

Jöhet észérvekkel, józanul mérlegel,

Vagy szívére hallgat, már más értékrenddel.

Ami jó, értékes, azt kidobni nem kell,

Kipróbált alapra építhet az ember.

Tapasztalat-téglák egymásra rakódtak,

Évek bölcsessége rajtuk a vakolat.

Patinássá vénül lassan az épület…

Javításra szorul itt-ott, az meglehet…

Bár a külső kopik, szemmel láthatóan,

Belül fényes gyémánt csiszolódik lassan.

Csak akkor éri el végleges formáját,

Ha tisztán tükrözi Alkotója Arcát.

Nem rossz célkitűzés az újesztendőre:

Jobban figyelni a belső építésre.

Az Ige tükrében bensőnk megvizsgálni,

Isten ujja által szépen formálódni.

Mindenki szívébe mélyen be van vésve,

Nem kézi vésővel, az Istennek képe.

Ha lekerül róla minden mocsok, salak,

Tisztán, csillogóan Isten Arca marad.

Akkor fényünk rést üt az éj sötétjében,

S nem élünk hiába az újesztendőben.