2015. január 16., péntek

Kolibri


Bágyadt, már-már béna tagokkal hasít rám hajnalban a felkelő nap. Lelassult testem, majdnem kihűlt és leállt keringésem, hidegre lohadt testhőmérsékletem csak apránként áll helyre. Előbb a szapora légzés váltja fel a szenvedést okozó lassút, aztán képes leszek aprót mozdítani tagjaimon, majd, amikor átáramlik rajtam a hideg borzongás, remegve kezdek lassú mozdulatokba, mígnem az észvesztően energiapocsékoló életritmusom helyreáll, és valami érthetetlen vágy repít kikínozni az utolsó előtti cseppig minden aznap gyűjtött erőmet.

A vackomból kiesek, és ha nem akarok földre zuhanva szörnyethalni, kénytelen leszek erőt venni magamon, hogy minden más madárral szemben a lehető legkegyetlenebb erőpocsékoló repülésbe kezdhessek a csábosan hívogató virágkelyhek irányába, amelyek vattacukornyi testsúlyomtól meg sem hajolnának. Ám én mégis, az egy helyben repülés akrobatájaként olyant mutatok, amit más madár nem tud, és sohasem tesz hosszabb időn keresztül. Akkor is megmutatom, hogy ami másnak percekig lehetetlen, az nekem egy álló napig lehetséges. Csak hogy csodálhassam a virágszirmokat, ihassak az összegyűlt vízből, és táplálkozhassak a virágporból. Nem eszem kukacot, legyeket és egyéb kalóriabombát. Nem növök albatrosz nagyságúra, és mégis, az összes madár közül lengeteg súlyom, villámló, ziháló lélegzetem és elpazarolt milliónyi szárnycsapásom ellenére, engem irigyelnek, nem én másokat. Úgy akarom látni a virágokat, hogy közben ne behemót darázsként rajtuk henyéljek, hanem szétpocsékolt számtalan szárnycsapással nézzem őket jobbról, balról. Ismernek a legszebb virágok, és mind-mind visszavárnak éjjeli pihenőjük után. Napfelkeltekor azok is szembenéznek velem, akik hanyag látogatást ejtve begyűjtik a nekik nem is járót… Csak engem ismernek! A többiek a virágokat sem ismerik.                   

S azon a napon, amikor a kimondhatatlan számú szárnycsapásaim utolsóját ejtem meg halódón földre hullva, engem megsiratnak a virágok, senki mást, és gyászba borulnak mind, amint a testem eggyé válik azzal a földdel, amin életemben soha nem jártam.



2 megjegyzés: