Volt...lesz

Emlékszel a festetlen, matt időkre.
Vörös hó hullott, éretlen almazöld
hit terített álmot az éhezőkre.
Kehes volt az égbolt és meddő a föld.

Alig éltél, gazdagon ínség járkált,
a rozsdán csikordult fogak kiverték
egymást étlen s a leosztott kártyát
-ki lehetsz s hol-titkos kezek keverték.

A volt fűt, olykor jéggé váltan éget.
A lesz dermeszt, ha csak lerogysz előtte,
beléd ver-mint fába-a sors vaséket,

tőkére von, tested is görcsbe rándul.
Ráismersz, ez a múlt, kacsint kajánul,
és lecsap rád, hogy kettéhasadsz tőle.