Aranyos vagy, ezt sms-ezted vissza. Mire megyek vele, hogy aranyos vagyok? Utálok aranyosnak lenni! Ez már sokszor voltam életemben. Mindig ezt mondod, ezt írod.
Ezt mondják mások is. Utálok aranyosnak lenni!
Az életben egyszer már szeretnék kurva jó lenni ….! Nálad. Vagy valakinél.
Akarlak. Nőt akarok! Ezt kiabálja Fellini filmjében, az Amarcordban a nagypapa a fa tetején. Nőt akarok!
Nem, nem rólam mintázta a nagyapát Felllini! Képzelj el engem a fa tetején! Ha erre gondolok jót röhögök magamon. Hadonászok és kiabálok bénán. Nekem még a fa teteje sem adatik meg.
Mindig ezzel jössz, hogy aranyos vagyok. Uncsi. Néha már bosszantó. Inkább ne mondj semmit! A végeredmény úgyis ugyanaz. Nem történik semmi. Tudod, egy férfi, még tolókocsiban is többre vágyik a dicséretnél.
A múltkor is, amikor a moziban megfogtam a kezed, akkor is csak annyit mondtál, aranyos vagy. Jaj! Ennél már csak az a szörnyűbb, amikor idegen nénikék az utcán azt mondják nekem, aranyoskám. Közel ötven évesen még ott tartok, hogy az utcán learanyoskámoznak.
Mit tegyek? Ötletem sincs. A tolókocsit már elfogadtam, de ezt nem tudom. Száz dologra vágysz, százféle dolgot szeretnél és mindig azt az egyet kapod. Nem bírsz neki örülni. Kezdetben jó volt, jólesett, ma már pokol.
Veled álmodok. Egyre gyakrabban. Boldogok vagyunk. Ha tudnád, mik történnek velünk! El tudod te képzelni, mire képes egy tolókocsis ember?! Van fogalmad, mire vagyok képes azért a nőért, akit szeretek!? …. Esélyt sem adtál, lehetőséget. …. Több esélye van nálad annak az idegen férfinak, aki kinyitja neked a lépcsőház ajtaját, aki hozzád ér a liftben.
Küldözgetem az sms-eket. Abban se vagyok biztos, hogy elolvasod mind. Némelyiket igen, mert válaszolsz rá. Néha úgy érzem, hogy talán most elindul valami. Aztán jön az aranyos vagy. Miért büntetsz? Csak ennyit érdemlek? Ennyi pedálozás után?
Mondd, mit tegyek?! Azon kívül, hogy küldözgetem az sms-eket és várom a válaszod, ami egyszer jön, egyszer nem. Amíg nem jön, reménykedek. Aztán kezdődik elölről minden.
Félsz. Félsz átlépni a küszöböt, azt a bizonyos küszöböt.
Én is félek. De nem attól, amitől te. Igen, félek. Félek a holnaptól, mert egyedül vagyok. Mert egyszer azt írod, ne küldjek több sms-t. És ebbe megőrülnék.
Közben múlik az idő. A bölcs kijózanodás elkerül. Még néhány aranyoskám és végem.
Mindenki a szeretet hiányolja az életéből. Mégis milyen kevés, hogy az egyik ember szereti a másikat. A szeretetemmel kaparhatom éjjel a szobám falát, telebőghetem a párnámat. Beleordíthatok a világba, legfeljebb furcsán néznek rám.
Így is furcsán néznek rám.
Annyi mindent szeretnék mondani. Nincs lehetőségem. Még arra sem, hogy jól kidumáljam magam. A telefon, az sms szűkszavúságra kényszerít. Címszavakra szorítkozok, a többit meg vagy kitalálod, vagy nem. A történések szerint nem veszed a lapot. Mintha a szavaim el se jutnának hozzád.
Csak mondom a magamét, mint egy hülye. Mi végre?
A Mama folyton aggódik Mi lesz így veled, fiam? Mi lenne?! Legfeljebb tényleg meghülyülök. Valamiben meg kell halni.
Egyszer azt mondtad, minden szavam egy jajkiáltás. Nem látod, fuldoklok? Nem érzed? Nem érted?
Melegem van. Izzadok. Fázok. Miért izgul már megint a Mama?
Ő és húgom figyelnek rám. Másnak nem igazán jutok az eszébe. Csak ha kérni akarnak.
Még a virágaimat sem láttad. Aki látta, el volt ájulva. A virágok hálásak a gondoskodásért, a szeretetért. … Nem akartalak megbántani. Nem azért mondtam.
Nehogy megsértődj! Inkább mondogasd csak, hogy aranyos vagyok.
Mama, nem beszélek félre!
Tényleg szépek a virágaim. Tényleg utálom az aranyoskámozást. Te ezt is mondhatod. Utálom a tolókocsit. Utálom a bénaságomat. Gyűlölöm magam!
Nem vagyok szomjas…. Lázas sem vagyok…..
Fázok. Mama, miért hideg a kezed?
El fogok aludni. Ébresszetek föl, ha sms-t kapok!
Mama, úgy fáj Minden!
Tetszett!
VálaszTörlés