Kui János
Vén patak
Mesélő vén patak
volt minden örömöm,
bölcsességén nőttem fel,
a múlt most visszaköszön.
Ő volt az életem maga,
ha tükrébe néztem,
szép volt minden napja.
Magamat láttam benne,
a meséjét szerettem,
sajnálom, hogy hamar
felnőttem.
Fehér papírhajó,
vitte a levelem,
sem a lányt, sem
a kicsi hajót
soha el nem felejtem.
Sokszor mérges volt,
olyankor kiáradt,
s én, az apró gyermek,
jaj, de nagyon féltem!
Emlékszel, vén patak?-
megöregedtem, ám a
hangod velem maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése