Kicsi világ
Nyugtalan, kisfiú,
mért keltél ily korán,
talán rossz volt az álmod,
s régen nem alszol már?
Te, kisfiú, kedves,
jöjj sétálni velem,
bejárjuk a mezőt,
hol szorgos emberek
dolgoznak, látják a jövendőt.
Benézünk a gyümölcsösbe,
megmetszünk néhány fát,
gránitalma a legszebb,
s a piros jonatán.
Körtéből a sárga Vilmos,
nincsen annak párja,
a szőlőben permeteznek,
színes lesz a napunk.
Délutánra jár az idő,
az este hazahív.
Kisfiú, egy kicsi világ,
amit ma bejártunk,
az a világ csak a miénk:
nyugodt az álmunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése