KI JÁR A KÖVEK TENGERÉN

M. Laurens:
KI JÁR A KÖVEK TENGERÉN
Kányádi Sándor előtt tisztelegve

ki jár a kövek tengerén 
és takarja el a napot
ki az ki semmitől sem fél
mert árnyéka kővé fagyott

neki szenvedés lett minden
nincs már számára vigalom
immár hite is védtelen
mentsvára a szent irgalom

ki jár a kövek tengerén
ott hol lángolva suhanok
és kezet nyújt-e majd felém
ő aki egykor elhagyott

majdan a csoda végbemegy
magmája izzón körbefon
így megőrizve a nevet
az árván hűlő kavicson

ki jár a kövek tengerén
tán az úr jár reménytelen
tán a hit szeretet erény
tán csak a rideg végtelen

Pest-Buda 2015. augusztus 13-17.