Édes savanyú hagyma
(cipolla in agrodolce).
Most tanultam ezt a
különleges csemegét. Ajánlják előételnek, és körítésnek hús vagy hal mellé, fogyasztható
frissen, amíg meleg, de hidegen is.
Az egész úgy kezdődött,
hogy a szomszéd Cannara nevű
városban rendezett hagyma fesztiválról hírt kaptunk és odalátogattuk. Egész
szeptember hónapot a látványosságoknak szentelik, kiállítás követ kiállítást,
színházi előadások, népművészet, zene, konyhaművészeti események teszik
ellenállhatatlanná ez ősz hónapot. Az egész kavalkád csúcspontja a hagyma
ünnepe. Napközben könnyű sétával töltöttük a napot. Megcsodáltuk város régebbi
és újabb épületeit, tereit. Már a 12. században városi rangra emelkedett, neve a
„canna” szóból ered, mely nádat jelent, s ez a vidék ingoványos jellegére utal.
Bizonyos vallási központ jellege van a városkának, mint Olaszországban minden
városnak. Lakosainak száma 4300 fő és ehhez öt templom tartozik. Ez azt
jelenti, hogy minden 860 emberre, beleértve a csecsemőket is, jut egy templom.
Megállunk a 13. században
épült Szent Balázs (San Biagio) templom előtt, aminek nem
csak régisége ragad meg, hanem a szent legendája is. Krisztus után a
háromszázas években élt Sivas örmény
városban (ma Törökország), egy Balázs nevű orvos, akit jámborsága mián püspökké
választottak. Vértanúhalált halt a keresztényüldözések idején, Nevéhez sok
csodatétel fűződik. A Legenda Aurea című
gyűjtemény is említi ezeket. Egyik szerint úgy mentette meg egy kisgyerek
életét, aki szinte megfulladt egy halszálkától, hogy megáldotta és két
keresztbe tett gyertyát tartott az álla alá. Erre hivatkozva a gégebetegségek,
torokgyík, fogfájás esetén hozzáimádkoznak, s lett az orvosok védőszentje.
Szent Balázs vértanú emlékére végzik a
balázsolás szertarását. Ez abból áll, hogy február 3-án a szent halála
napján a mise végén a pap a gyerek álla alá tart, mint Szent Balázs, két
gyertyát és áldást mondva kéri a vértanú közbenjárását. A gyertyákat előző nap
megszentelték.
Erdélyi vonatkozása is van
Szent Balázsnak, tudniillik az 1313-ban alapított Balázsfalva őrzi a nevét, villa
Blasii néven jegyezték egykoron.
Estére mozgalmas,
olaszosan látványos sokadalom alakult ki Cannara-ban. A sátrak megnyíltak, s az
árusok hangos szóval kínálták portékájukat. Nem csak hagymát, szó sincs róla!
Mindent, amit a látogatók szívesen vásárolnának: bizsut - ezer félét,
ruhaneműt, sálat, sapkát, gyerekjátékokat, édességeket, pékárut és más
élelmiszereket. Tolong is a nép, s ahogy besötétedik, lesznek egyre többen.
Lampionok fénye teszi hangulatosabbá az estét. Természetesen a hagyma játssza a
főszerepet úgy a sátraknál, standoknál, mint a falatozókba, kisvendéglőkben.
Ennyi ember persze nem jut könnyen asztalhoz, de ott vannak a hatalmas étkező
sátrak sürgő forgó pincérek hadával. Durván ácsolt gerendából állanak az
asztalok, s a padok és egy-egy ilyen középkort idéző étkező sátorban az embereket
százszámra várják a finomságok, ételkülönlegességek - mind hagymával
kapcsolatos.
”A fesztivál jó alkalom
arra, hogy életet vigyen a vidéki város mindennapjaiba” – mondja az ünnepi
megnyitó alkalmával a polgármester.
Ilyenkor nem csak
látványossággal és gasztronómiai örömökkel szolgálnak a sok ezer látogatónak,
hanem megismertetik velük a város múltját, különleges épületeit, templomait és
a tereken bőséges kulturális programot is kínálnak. Ha oda látogatunk, ki ne
hagyjuk a Szent Ferenchez kapcsolódó emlékhelyeket, Piandarca mezejét és szentélyét, a sziklaemlékművet, ahol Szent
Ferenc prédikált a madaraknak.
Visszatérve a
gasztronómiára, megemlítek néhány különlegességet: - hagymakrém, savanykás
mártogató, - hagymás galuska pirított szalonnával és kecskesajttal, - boros
galuska vöröshagymával, - hagymával pácolt sertésoldalas, - sajttal töltött
hagyma, - hússal töltött hagyma (8 féle), - édes savanyú hagyma, és itt abba is
hagyom a felsorolást, mert ez utóbbi csemege receptjét szeretnem leírni. Hiszen
ezzel kezdtem! „Az édes savanyú hagyma cukorral, ecettel vízben főtt
készítmény, és a cukortól karamellizálódik kívánság szerinti színre. Igazi ízét
kissé lehűtve élvezhetjük.” – vezeti be a receptet a fesztivál egyik szakácsa.
(Hozzávalók 2 személyre:
500 gr gyöngyhagyma, 2 evőkanál fehér borecet, 50 ml víz, 1 evőkanál cukor, 1
evőkanál extra szűz olívaolaj, só.
Egyéb tudnivaló: egy adag:
120 Kcal, könnyű, vegetáriánus étel, előre is elkészíthető, hűtőben lefedve
két-három napig eltartható.
Elkészítése: Hámozzuk meg
a hagymákat, tisztítsuk meg és hidegvízzel mossuk meg. Egy pohárban keverjük
össze az ecetet, vizet, cukrot a megadott mennyiségben. Töltsük a serpenyőbe az
olajat és tegyük bele a hagymákat. Gyújtsuk alá a tűzet, és pirítsuk barnára néhány perc alatt erős lángon. Adjunk
az ecetes keverékhez kétcsipetnyi sót, töltsük rá a hagymára és hagyjuk felfőni.
Tovább főzzük lassú tűznél 30-40 percet, közben többször megkavarjuk. A főzési
idő a hagymák méretétől függ, legyenek azok elég puhák, de ne essenek szét. A
főzés végén húzzuk fel a lángot, sűrítsük be, és néhány percig hagyjuk sülni,
ameddig szép lesz a színe. Utána sózzuk és hagyjuk kihűlni tálalás előtt.
Vannak vidékek, ahol azon
melegében tálalják, vannak, ahol fűszeresebben készítik vörösborral,
balzsamecettel és szegfűszeggel. Ki-ki saját ízlése szerint ízesítheti.)
Ezzel a csemegével zártuk
a napot, mely nem szűkölködött különleges élményekben.
