Idő/étlenség

-Hány óra van, Béla?
-Van néhány, melyik érdekel?

-Az érdekelne, mennyi az idő?

-Mennyi az idő?! Nekem kéne tudnom? Mert ahány, annyi időt mutat.

-Nem figyeltél? Tegnap elmagyarázta a tévé.

-Azt mondta, holnap egy órával tovább alhatunk. De elfelejtettem magammal vinni egyet az ágyba és így ugyanakkor ébredtem, csak nem tudom mikor.

-Na és! A te korodban örülj, hogy egyáltalán tudsz aludni.

-Azt is mondta a tévé. Hogy meg lehetek viselve ettől. „Az óraátállítás sokaknál fejfájást, rosszkedvet és levertséget okoz.” Hát igen. Le is vagyok verődve. Egyáltalán nem mindegy, hogy reggel héttől este tízig van ébren az ember, vagy reggel héttől este tízig, de egy órával korábban. Viselődve is megvagyok, de csak mert utálok viselkedni.
 -Azt is mondta, hogy sok energiát takarítunk meg ezzel. Ugyanakkor kelünk, reggel hétkor, de már nyolc óra van és nem kell villanyt gyújtani, csak ha borús az idő. Egy óra nyereség. Este tízig van tizennégy óránk, de csak délután négy órakor kell bekapcsolni a lámpákat. Négytől tízig csak hat órát kell világítani, ebből lejön az egy óra reggeli nyereség, és ha ebéd után is szundikálunk egy órát, hát az egészen más mintha egész nap égetnénk a lámpát. Rengeteg energiát takaríthatunk meg.

-Kicsoda?

-Hát, te meg én. Többes számban mondta, takarítunk…ha te is alszol ebéd után…

-Ja. Te mihez kezdesz a részeddel?

-Egyszerűen visszatáplálom.

-Egyszerűen?

-Hát. A ház elejin bejön a fázis, átmegy az összes fogyasztón, a nullán meg kimegy. Az utolsó fogyasztó után egyszerűen visszakötöm a fázist a nullára, hogy ne tudjon kimenni.

-Ha ügyes vagy, az egész utca takarékoskodni fog...