Platón várakozása

 

(Platónról, több ülésben – 7.)

Mindkettőnknek tartozom vele, hogy be-
lássam: mióta először hallottam
felőle, mindennél jobban izgatott,
miképpen is lehetne becserkészni.
Kezdetben szándékosan halogattam
a dolgot, mint az ínyenc, aki csupán
csipeget elő- és főételekből,
a desszertre várva. Azután egyre
többet foglalkoztatott a gondolat,
hogyan üthetném nyélbe anélkül, hogy
félreértésekre adnék alkalmat.
Mindahányszor ugyanoda lyukadtam ki:
üzenhetnék érte Carllal vagy akár
a professzorral. Ám mindig vissza is
hőköltem — ki vagyok én, hogy magamhoz
rendelhessek bárkit, pláne egy ilyen
különleges asszonyt. Így továbbra is
csak a halogatás marad, s a desszert
egyre fájdalmasabban késik. Pedig
feltétlenül szót kellene váltanunk
Sabinéval arról, működhet-e úgy
is a nevemmel társított kapcsolat,
ha egyszer már beteljesült. Remélem,
elég kíváncsi lesz ahhoz, hogy mer majd
elsőként lépni. Van időm kivárni.

____________________________________

Előzmények:

http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2012/12/platon-kapualja.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2012/12/platonrol-tobb-ulesben-folyt.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2012/12/platonrol-tobb-ulesben-3.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2013/01/platon-madardalrol.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2013/01/platon-az-ideak-termeszeterol.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2013/01/platon-az-irasrol-kerdez.html