Úgy kezdődött, mint egy hollywoodi mese. Mint egy
olyan szerelmi történet, mint amilyent magunk is szívesen átélnénk. A tények
valóságosak. Mindenki fantáziáját megragadta, legyen bár kicsi, vagy nagy,
gyerek, serdülőkorú, háziasszony, takarítónő, vállalti igazgató, házastárs,
szerető, nagyszülő, fajtól, vallástól, világnézettől független, hiszen egyedül
csak a szerelem számít. Szóval, két idegen a repülőn, az ülésen egymás mellé
kerül. Lorena Párizsba tart egy hivatali ügyben, március 7-én, cégének partnerei
várják, akikkel már hat éve együtt dolgozik. A két ember szóba áll egymással. A
beszélgetés magától folydogál, érdekesnek bizonyul és a repülés végéig tart.
Független, életvidám harmincasnak mutatkozik be Lorena, aki vonzódik az
állatokhoz, és sokat tartózkodik a szabadban. Ő egy szeretetreméltó, hívő,
érzékeny nő, hisz a szerelemben és a hűségben, és kitűnő háziasszony. A férfi
nagyjából vele egyidős, szabadgondolkozó, és saját szavai szerint autodidakta,
aki azért utazik néhány hónapra Párizsba, hogy tökéletesítse francia
nyelvtudását, melyet magától tanult meg, és persze azért is, hogy jobban
elmélyedjen a francia kultúrában. "Werde, der du bist!" („Légy, aki vagy!”), idézi
Nietzschét németül. Hosszasan fejtegette saját lehetőségeit és jövendőbeli teveit,
melyek tág teret nyitnak saját szellemi képességei előtt. Egész úton
beszélgettek, tréfálkoztak, nevetgéltek.
Ez után a találkozás után még fél év elteltével
sem tudta a nő a fejéből kiverni a hátra fésült hosszú hajú fiatalembert, a
drapp vászon nadrágjában, aki a repülőn mellette ült. A facebookon vadászatot
indított, hogy találjon rá szerelmére – erről az újságnak így nyilatkozott:
„Már akkor felfigyeltem rá, amikor a duty
free üzletében kézkrémet vásároltam. Éppen előttem állt a sorban, és egy
üveg whiskyt vásárolt. A gépen mindenki oda ülhetett, ahova akart, nem voltak
számozott helyek, ő mellettem foglalt helyet, lehet nem is véletlenül. Talán ő
is észrevett, és megtetszettem neki. Úgy látszik, sajnos túlságosan tartózkodó
voltam, és nem kértem el a telefonszámát, ő pedig azt hihette, hogy foglalt
vagyok. Pedig már tíz éve facér vagyok, és mostanáig nem is gondoltam komoly
kapcsolatra. Azt gondoltam, ha jelentkezik az igazi, jön az anélkül, hogy
bármit is tennék. Majd a sors eldönt mindent. Elvarázsolt engem ez a férfi, az
ő humoros modorával, őszinte mosolyával. Az életről vallott okos és mély
véleményével. Nincs olyan pillanat, hogy ne gondolnék rá. Nem tudom,
folytatnánk-e, ha ismét összetalálkozunk, de szeretném újra látni, és vele
lenni valameddig. Ezért kezdtem keresni a facebookon, és nyitottam egy blogot,
amibe naponta írok egy keveset - bár sokak szerint túl keveset -, arról, hogyan
látom én, és hogyan képzelem, mi történne, ha mégis szerencsém lenne ismét
összefutni vele. Minden tetszik nekem benne, tetszik, ahogy éli az életet,
ahogy kiveszi belőle a részét.”
Rövidesen, Lorena lett a szokatlan szerelmi
történetek főtémája. A számtalan telefonnak köszönhetően, melyek az általa
föllelkesített rádióhallgatóktól érkeztek, meghívást kapott egy talk-showra.
Ezen elsőt még sok-sok követte. A hisztériáig fokozódott a lelkesedés ez iránt
a különleges lény iránt, akinek nincsenek különleges igényei, nincs kifestve,
kövérke, szokatlanul szerény, és mégis közszereplő lett. A férfi a repülőről
még egy év múlva sem adott magáról semmilyen életjelt sem, pedig Lorena
továbbra is kereste. A blogja megtelt egyre mélyebb és szentimentálisabb
tartalommal. Milliónyi fiatal lány azonosulni tudott vele, idézték a szavait, a
tetteit, és bátorították. Egy idő múlva Lorena lefogyott mondván egyrészt, mert
„sokkolt a látvány a televízióban, hogy milyen kövér vagyok”, másrészt a
külseje rovására tett rosszindulatú megjegyzések miatt. Azért megjegyezte, hogy
ennél többet nem tesz személyisége megváltoztatása érdekében. Hű szeretne
maradni önmagához. De hát, végül csak megfestette a haját, mert a következő
showban platinaszőkén jelent meg, amiért is nagyon sok bókot kapott.
Időközben egy bulvárlap leleplezte, hogy a
múltban, a sikereit megelőzően, egy visszahúzódó személy volt, barátok nélkül,
és soha nem kapott senkitől meghívást sehova. Valahogy nem jött össze neki
semmiféle társadalmi kapcsolat, és szinte láthatatlan volt. Ha valakivel
megismerkedett, az azonnal el is felejtette. Édesanyja is azt mesélte, hogy
soha sem voltak barátai, szerelmei, ezért is maradt szűz mostanáig. Lorena
mindent elkövetett, hogy tessék, de erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak.
Senki se hívta fel és senki sem akar másodszor is találkozni vele. Ez a
kívülről megnyilvánuló elszigeteltség oda vezetett, hogy próbálja egyedül elfoglalnia magát. Egyedül járt moziba, színházba, nyaralni. És mindig
egyedül tért haza.
Ez lehetett a legvalószínűbb oka, hogy a férfi a
repülőről nem jelentkezett, bármennyire is óhajtotta a hölgy. Biztosan azonnal
elfelejtette, az arcára sem emlékezett már, ahogyan ez annyiszor megesett
másokkal is. Biztosan ez Lorena tragédiája, hogy azonnal elfelejtik. Akár
nézheti is a fiatalember a műsort, és fogalma sincs róla, hogy ő a megidézett.
Nem lehetetlen, hogy nem képes ráismerni Lorenára, mert azóta zsírleszívása
volt, karcsúsítás miatt kioperáltatta az alsó bordáit, átműtette az orrát,
ajkait feltöltette, valamint kicsit az állát és az arcát is. A szemöldökét is
megváltoztatta. Nem bírja látni sem – mondta -, milyen rettenetesen néz ki a
képernyőn, s ráadásul jönnek az emai-ek, melyek leszólják az alakja miatt, a
facebookra feltett képei sem tetszenek. Ezért volt szükséges ezeket az
intézkedéseket megtennie. Most jól mutat a képeken, szinte olyan, mint
amilyennek kell lennie. A csúf kiskacsából pompás hattyú lett és ragyogó - a
szó igazi értelmében. Költségeit bőven tudta fedezni a tiszteletdíjakból, amit
a talk-showkért kapott, valamint a rádiós és más nyilvános szereplésekért,
hiszen milliónyi embert megmozgatott. Kezdeti munkahelyét már rég otthagyta.
Sokan kezdték később támadni, és megkérdőjelezték
a férfi létét, mondván, hogy talán csak egy egyedülálló nő fantazmagóriája, aki
képtelen tartós kapcsolatot kialakítani. Egyáltalán mi az igazság? Hogy
létezik, hogy ennyi népszerűsítés és nyilvánosság dacára nem jelentkezett, és
nem jelentette ki: „igen, én voltam ott a gépen, és örvendek az újabb
találkozásnak”. Fennáll annak a lehetősége is, hogy a férfi időközben egy
balesetben elhunyt, vagy nős, ki tudja hány gyerekkel. Esetleg nem is „kereste
helyét a világban”, vagy éveket töltött Indiában, miután pénzé tette itthon a
házát, vagy egy nagy nehezen a csúcsra jutott jazz-zenekarban játszott, vagy
akár Eric Clapton mellett volt back-singer, vagy elindult megmászni a Mont Everest, de
visszafordult, mert a legjobb barátja a karjai közt hal meg. A konkurens
csatorna meghívott egy pszichiátert, aki megmagyarázta, mindenkiben él a vágy,
hogy más legyen, és kitaláljon magának egy nem létező személyiséget, ezáltal
szabadulva meg az unalmas minden napoktól. Mindenki elképzel magának egy
ragyogó alteregót, hogy érdekesebbnek, s vonzóbbnak tűnjék. Egész életrajzot
szőnek e köré az elérhetetlen szuper-én köré. Ami pedig a sokat emlegetett
férfi meséjét illeti, több mint bizonyos, hogy hamis. Különösen, ha tekintetbe
vesszük a felnagyított történeteket, amikkel a férfiak szokták a nőket
kábítani, hogy az ágyukba bújhassanak.
Mégis, miért nem jelentkezik az a férfi? Attól tart, hogy nyilvánosság
előtt nevetség tárgya lesz? Szégyenlős? Rejtőzik a saját hazugságai elől?
Melyikük hazudik? A nő, vagy a férfi? Ki a hazug?
Lorena sikerei második évének a végén mindenre fény derült. Egy újság
felfedezett egy megvesztegethető alkalmazottat annál a repülőtársaságnál,
amelyikkel annak idején Lorena Párizsba repült. Nagy volt az utas-lista ára
ugyan, de sokak szerint megérte. A bejelentés bombaként hatott, s a nézettség
rekordot döntött. A nézők a képernyők előtt tolongtak, hogy ismerjék meg
Lorenáról az igazat. Még azok is, aki már rég megunták televíziós
kitárulkozását, és akiknek sértette a fülét a sok nevetséges állítás, akik
keményen kijelentették, hogy ez a nő nem normális és pszichiátriai kezelésre
szorul. A tény, amit kiderített az újság, s amit egy népszerű televíziós
csatorna is átvett, végtelenül egyszerű volt. Egyikük sem hazudott. Akár milyen
különösnek tűnt a történet, akármilyen erőltetettnek, és giccsesnek, nem
csaltak az érintettek. Megtalálták a
férfit, aki visszatért Franciaországból, és egy barátja házában húzta meg
magát. Mindenben igazolta a történetet, elismerte, hogy neki is megtetszett
Lorena, és sokat gondolt rá a találkozásuk után. És hogy nem véletlenül foglalt
helyett mellette. Tetszett neki az egyszerűsége és a viselkedése. Amit ezután
mondott, meglepett mindenkit. Tudomást szerzett a dologról és kapcsolatba
léptek. Ez mindjárt azután volt, hogy a hölgy lefogyott. A találkozás több mint
kínosra sikerült. Lorena rettegett attól, hogy felfedezik a férfi társaságában,
és ezért nagyon távolságtartóan viselkedett. Végül kezet nyújtott neki és
megkérte, soha senkinek ne említse a találkozásukat.
