2013. február 3., vasárnap

Papírkecs

Segíteni akart a papírhéjának, mert hajtogatás után ólmosan röppent oldalt. Fel akarta hajtani szárnyait, ám azok fegyelmezetten hasadtak végig és szakadtak le. Így munkája, hatalmasra nagyított, szétlapult mezei poloskára hasonlított és csüggedt nyugalommal - akárcsak héja korában - pislogott szemtelen. Mert nem voltak szemei.
Sokat dolgozott vele, pedig nem állhatta a papír tűrögetést, így különösen sajgott szíve, a többszörösen papírlétű, élettelen szárnyszegésétől.
Csinálhatott volna másikat az útmutatásokat követve, de így is majd egy órájába került a rendes kivitelezés. Most körmeit rágta, mert röptetni akart, de háromszoros kellemetlenkedésnek nem volt hajlandó alávetni magát.
Igy gondolkodott - valahonnan, ez az ősi, sokak szerint helytelen tulajdonsága megmaradt - és rájött, megtalálta a kézenfekvő megoldást. Majdnem ott feküdt a kezén. Miért kellene papírhéját csinálni, ahhoz papírcsirke is illene, azt pedig végképp nem tud hajtogatni. Amúgy is ez egy lomha madár, állandó szárnykorrekciókra szorul mint látjuk, ami fatális állapotokat idézhet elő.
Most egy nagy darab papírból, előre rajzolt hajtogatás terv nélkül, egyetlen erős marokszorítással hozta létre első papírkavicsát, majd a másodikat, harmadikat és mivel ez könnyen készíthető, nem sablonokra épülő elkészítést feltételez, már tele is volt az asztala.
Higgyék el nekem, nincs az a papírhéja, amelyik két, három méternyit száll. Az első kavics tíz métert repült, nem fújta a szél, mint a sárkányokat, és engedelmeskedett a tömegvonzásnak is. De nincs az a hatalmas, hosszan összekínlódott, nagy darab papírmadár, amelyik hasonlóra képes.
A másodikat meredekebb pályán még tovább segítette, és rájött, ha mindenáron  papírfigurákat akar röptetni, a saját találmányú papírkövecs - ami sokkal jobban illik hozzá, mint a ráerőltetett szabályozású egyebek -, az ő igazi papírkecs.

2013. január 27., vasárnap

Platón bátorságáról (Frau Spielrein)


   (Platónról, több ülésben – 8.)

   Carléktól hallottam, hogy már többször is
   csaknem értem küldött, de valamilyen
   félreértéstől tart. Persze fölöttébb
   bosszantó a férfiúi önteltség,
   amely ennyire kevéssé becsüli
   a feminin psziché empátiáját.
   Ám zavaróbb ennél, hogy mindhiába
   furdal a kíváncsiság, milyen is
   az a róla elnevezett érzület,
   amely állítólag beteljesülés
   nélkül is egyfajta teljességet ad.
   Lehet, arra vár, hogy majd én teszem
   meg az első lépést. Csalódnia kell.
   Hogyan kockáztathatnék meg éppen én
   egy félreértést a magam közismert
   előéletével? Nem mintha sokat
   adnék a szóbeszédre, de mindenképp
   tekintettel kell lennem azokra is,
   akik köröttem élnek. Nem kenyerem
   a türelem, amit mégis kénytelen
   leszek gyakorolni. Csak legyen miért.
   Most csupán annyi bizonyos – eddig is
   tudtam –, hogy minden kapcsolathoz szükség
   van bátorságra. És Platón tudja-e
   abban a bátortalan kapualjban?


____________________________________

Előzmények:

http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2012/12/platon-kapualja.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2012/12/platonrol-tobb-ulesben-folyt.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2012/12/platonrol-tobb-ulesben-3.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2013/01/platon-madardalrol.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2013/01/platon-az-ideak-termeszeterol.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2013/01/platon-az-irasrol-kerdez.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2013/01/platon-varakozasa.html

Jó napot!





Azon a nyári délutánon jó melegen sütött, egyetlen felhő sem takarta az eget, s a Kőrös hullámai lágyan ringatták a belehullott fűzfaleveleket. Gyárfás soros menyasszonyával, Veronikával kéz a kézben bandukolt a parton. Fürödni indultak a gáthoz, persze kellően felszerelkezve: elemózsia lapult a sportzsákban, a fürdőruhák, s egy könnyű pléd társaságában. A melegre való tekintettel Gyárfás nem viselt mást, mint egy rövidnadrágot, újatlan trikót, szandált és vászonsapkát a tűző nap ellen. Veronika is könnyű, nyári ruhában lépegetett mellette.
Ahogy a folyókanyarhoz érnek, meglátnak egy ember a vízben „lubickolni”.
- Jó a víz? – kiált oda neki Gyárfás.
Nem válaszolt, csak olyan nevetségesen kalimpált a karjaival.
- Te, ez fuldoklik! – kiáltott fel Veronika.
Gyárfás szó nélkül ledobta a sportzsákot, és belevetette magát a vízbe. Cserkész korában tanult és jól begyakorolt módon hátulról a fuldoklóhoz úszott, átfogta a hóna alatt, és erőteljes lábtempóval a partra vitte. Itt már segített Veronika is kihúzni a fövényre a pórul járt embert. Szerencsére még nem ivott a folyóból, az ijedtségen kívül semmi baja sem történt. Pillanatokon belül megjött a hangja is, és hálálkodni kezdett.
- Az isten áldja meg magukat, hogy megmentették az életemet! Odavesztem volna, ha ki nem húznak! Nem tudtam, hogy ilyen mély a víz! Mondják, hogy háláljam meg?
- Sehogy! Örülök, hogy segíthettem! – állította meg a szózuhatagot Gyárfás, majd felkapta a sportzsákot és karonfogva menyasszonyát folytatta a félbeszakadt utat.
- De igazán, mondják meg, mivel háláljam meg a segítségüket! Ne menjenek még el! – kiabált utánuk az ember.
- Tudja mit? – fordult feléje a fiatalember – Ha meglát az utcán valahol, köszönjön nekem!
- Úgy lesz, úgy lesz!
- Jó, jó! – nyugtázta az ígéretet, s gondolta, úgy sem találkoznak soha az életben.
Cuppogott a vizes szandál, ahogy Gyárfás lépegetett, s erről eszébe jutott – amire eddig nem volt érkezése gondolni -, hogy csurom vizes, hogy ruhájából is csöpög a víz.
- Vedd le a vizes ruhádat és húzzál fürdőnadrágot – javasolta Veronika -, úgyis fürödni megyünk.
Így is történt.
- Na, az órám is elázott! Belement a víz, dobhatom a szemétbe!
- Nem kell azt eldobni, add ide a bátyám órás, majd megjavítja! – nyugtatta Veronika.
Történetünk ezzel azonban nem ért véget!
A Kispiac háta mögött, a Bölcsőde utcában lakott Vilmos bácsi, Gyárfás idős nagybácsikája. A podagra, a köszvény ágyhoz szegezte. Alig tudott járni, s magát ellátni. A rokonok segítettek rajta, ahogy lehetett. Beosztották egymás között, ki, mikor menjen hozzá, s mit végezzen körülötte. Gyárfásnak is volt egy napja, amikor meglátogatta a bácsit, hogy vágja fel a tűzifát, hordja is be a tornácra, seperje fel az udvart, s beszélgessen az öregúrral, aki mohó kíváncsisággal hallgatta a város, és a nagyvilág híreit.
Alig egy héttel a Kőrös parti kaland után Gyárfás gyanútlanul fordult be a Bölcsőde utca sarkán, mikor szembe találta magát a vízből kimentett emberrel, aki hirtelen lecövekelt a járdaszélen, és kalaplevéve harsányan jónapotot köszönt. És ez így történt, amint csak találkoztak az utcán – és ez hetente megesett, tudniillik, mint hamarosan kiderült, ott lakott Vilmos bácsi szomszédságában, alig három házzal arrább!

2013.01.26.

2013. január 21., hétfő

Platón várakozása

 
(Platónról, több ülésben 7.)

Mindkettőnknek tartozom vele, hogy be-
lássam: mióta először hallottam
felőle, mindennél jobban izgatott,
miképpen is lehetne becserkészni.
Kezdetben szándékosan halogattam
a dolgot, mint az ínyenc, aki csupán
csipeget elő- és főételekből,
a desszertre várva. Azután egyre
többet foglalkoztatott a gondolat,
hogyan üthetném nyélbe anélkül, hogy
félreértésekre adnék alkalmat.
Mindahányszor ugyanoda lyukadtam ki:
üzenhetnék érte Carllal vagy akár
a professzorral. Ám mindig vissza is
hőköltem — ki vagyok én, hogy magamhoz
rendelhessek bárkit, pláne egy ilyen
különleges asszonyt. Így továbbra is
csak a halogatás marad, s a desszert
egyre fájdalmasabban késik. Pedig
feltétlenül szót kellene váltanunk
Sabinéval arról, működhet-e úgy
is a nevemmel társított kapcsolat,
ha egyszer már beteljesült. Remélem,
elég kíváncsi lesz ahhoz, hogy mer majd
elsőként lépni. Van időm kivárni.


____________________________________

Előzmények:

http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2012/12/platon-kapualja.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2012/12/platonrol-tobb-ulesben-folyt.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2012/12/platonrol-tobb-ulesben-3.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2013/01/platon-madardalrol.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2013/01/platon-az-ideak-termeszeterol.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2013/01/platon-az-irasrol-kerdez.html

2013. január 16., szerda

Platón az írásról (kérdez)

 
(Platónról, több ülésben – 6.)

Az egészet írod felül, ahányszor
valamit hozzáteszel. Lehet, csak egy
árnyalattal lesz gazdagabb, egy addig
homályban hagyott részlettel pontosabb
az összkép, ám megeshet, hogy merőben
új értelmet nyer. Akár szándékodtól
függetlenül is. Te magad vagy írott
történeted, a szöveg veled együtt
alakul, olybá tűnik, kényed–kedved
szerint. És ha kiderülne: buzgalmad
csupán annyi, hogy engedsz lefutni egy
beléd kódolt programot — a cselekményt
már előtted megírták? Kíváncsian
vagy kelletlenül folytatnád-e
tollba-
mondás után
a megkezdett mondatot?
S elég bátor lennél-e, hogy megkérdezd,
ki írt engem ebbe a kapualjba?


____________________________________

Előzmények:

http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2012/12/platon-kapualja.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2012/12/platonrol-tobb-ulesben-folyt.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2012/12/platonrol-tobb-ulesben-3.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2013/01/platon-madardalrol.html
http://koborlokoborlovagok.blogspot.hu/2013/01/platon-az-ideak-termeszeterol.html