A VÉGSŐ NYOMOR

A VÉGSŐ NYOMOR 

(a létező mélyszegénység) 

.

Képzelt kenyere héját, álmában a szegény,
cuppogva, kéjesen, fog-nélkül nyáladzva nyalja;
már a hús emléke se jut rá hosszú évek óta,
csekélyke csont is pusztán a kérges tenyér,
mely még álmában is, féltő görcsben tartja.

2015. március 22. - december 29

Termékjellegű zsáktömés

- Hol van az a...
- Tulajdonképpen mit keres?
- Azt hiszem, már lebukott a határon túli, nagy szalmazsákban...
- Mi az a szalmazsák?
- Á semmi, csak képzeljen el egy nagy átlátszó doboz zabpelyhet!
- Igen.
- Most ugyanezt nejlon tasakban.
- Megtörtént.
- Erről van szó!
- Tehát, a zabpelyhes nejlontasakot nem találja?
- Dehogy. Szalmazsák, zsákvászon, szonátát tátogók!
- Maga egy ősi játékot játszik, ezt már millió éve csinálják.
- Én nem éltem millió éveket, maga sem, sőt talán senki!
- Talánsenki biztosan nem.
- Mondja, az ott hátul, a farakás mögött nem lenne jó? Végül is, azt a lovat kereste, nemde? Turbóreaktoros, hátramenetbe is állítható, csupa paripa!
- Van szalmazsákja?
- Igen kérem.
- Szereti a zabot?
- Az egy hasonlatféle izé volt csupán, egyszer majd megmagyarázom mi az a...
- Ne fárassza magát!
- Ott, fent a hegyen, látja? A kukoricatábla rejteke mögött présházak sorakoznak. Menjen és igyon szőlőlét!
- Csak ellenőrzött körülmények között teszem, boltban vásárolt, minőségi borokat iszom!
- Próbálja meg ezt a márkátlant. Addig kerítek ennek a lónak valahonnan egy szalmazsákot.
- Tud aludni?
- Kiválóan aludtam az éjjel.
- Nem, nem! A ló és az a, kisebb? Mi a neve?
- Állat. Kecske, kérem tisztelettel. Éppen akáclevéllel dagasztja a tőgyét.
- És neki sincs szalmazsákja? Esetleg natúr szőlőlé?
- Megpróbálhatja, megengedem. Egy fél liternyit kifejhet... Ha esetleg nem szőlőlé fakadna belőle - ahogy magamban nevezem a bort -, akkor fehér színű, vágósan erős, zabpehelyzamatú, ha jól emlékszem tej fog jönni.
- Csak úgy, vagy csap is van rajta?
- Nem kérem, kézügyileg kell megoldani.
- Fazékba, vagy lábasba?
- Részemről, a mosás ott történik, ahol akarja. Még szalmakalapot is rakhat!
- Megérkeztünk végre! Szóval tudja, mi az a szalma?
- Persze!?
- És nincs szalmazsákja?
- Azt sem tudom mi az a zsák.
- Min alszik?
- Ágyon.
- És az ágyban?
- Matrac. Ezt a terméket, amiről beszél, a szalmakalapgyáramból ismerem.
- Mondja, miből készíti a szalmakalapokat?
- Maga nagyon érthetetlen ember, miből másból, mint import szalmajellegű szalmából. Hány tucatot óhajt vásárolni?
- Keressen egy lexikont, vagy szedje le az internetről a zsák fogalmát. Nekem ez a ló, mert jó alvó, feltétlenül kellene, a mekegő fehérborgyár is. Tömjön meg nekik, és nekem egyet-egyet szalmajellegű kalappal.
- Ne fokozza le kérem a terméket! Egy milliomod része valódi - hogy is mondta, szalma -, tehát jogom van élesben használni a kifejezést!
- Rakja tele azokat a zsákokat, mert van ám törés!
- Betörés áldozatává lett?
- Dehogy, úgy döntöttem szakítok.
- És ezt a kedves neje tudja már?
- Eddigi életvitelemmel, pajtikám! Felhagyok a matrachasználattal, a szalmazsákok, vagy szalmajellegű zsákok javára.
- Nem eladók.
- Mik?
- A szalmakalapjaim nem eladók!
- Saját maga ellen dolgozik?
- Dehogy kérem, a bátyám matracgyára tönkremenne, ha ilyen különcöktől felbátorodva, a világ köztudatába zúdítanám ezt a barnaságot, vagy hogy is mondja. A szalmakalapból készült ágybetétet.
- Hozzon közjegyzőt, szavamat adom, hogy senkinek nem reklámozom lovam, kecském és önmagam szalmazsákjait. Megveszek néhány ezret a kalapjaiból. Jut eszembe, a feleségemnek, gyermekeimnek is kell. A titoktartás tökéletes lesz, nekik nem is szólok, hogy ágybetétet cseréltem. Soha nem veszik észre!
- Ötezres ár megfelel?
- Nem, de ha csak ilyen körülmények között juthatok boldogságom jobbra, balra forduló vágytárához, akkor küldje bankszámlaszámát a postaládámba.
- Megzavart. Nem tudom mi az a postaláda, van email címe?
- Nem eladó!
- Az email címét nem is akarom megvásárolni...
- Papír, ceruza, toll, tinta! Leírja, esetleg írógépen és elküldi.
- Nézze, akkora kalamajkát zúdított a nyakamba, hogy egy tanácsadó testületet leszek kénytelen mozgósítani szokatlan vágyainak teljesítésére. Tehát az ár, a kialkudott duplája.
- Kezet rá!
- Pacsi.

bódulat

csak ámultam és bámultam mily merészen hozta elém szívét-lelkét a tenyerén nem volt benne semmi manír és kezem alatt sem éreztem trükkös panírt pőre bőrén neonlámpák fénye csillogott 

mély tüzű csillagot szikrázott szemében a fehér plafonra márványmintákat vetített medencénk türkizben játszó vize testünk és lelkünk hárfáin angyalok játszottak andalító akkordokat s ajkaink csókba forrtak sóhajtoztunk halk sikolyokkal szentségtelenítettük a csendet 

akartuk nagyon akartuk maradjon meg e mámor örökké oldódjunk fel a végtelen időben hol nincsen már semmi más matéria mint végtelen gyönyör és lelkünk csipkéin áttörő éltető fényözön

2016.01.26.

Szerelem - Triptichon

Forrón szeress most.

Kihűlt öl langyos csókkal

kiábrándító.

* * *

Kenyér kovásszal,

szex forró szerelemmel

ízlik igazán.

* * *

Csábító száddal

mesés kalandokra hívsz

éji sötétben.

Kép: Stefanie Ziehler - Triptichon

Percmorzsák

Éjszakák, percmorzsák.
Lángoló szenvedély.
Nem kell tűzparancs se,
És nem kell engedély.
Az éj lopva hull rád,
Az élet csak egy perc.
Kenyér ízű a csók,
Morzsányi, míg szeretsz.

Tűzvihar ölelés,
Húsba vájt monogram.
Elvetett reményként
Ég a kalászokban.
Közeleg a hajnal,
Messze már nem mehetsz.
Kenyered, morzsád fogy.
Minél jobban szeretsz.

Aurora borealis

Hogy egyes emberek nagyon buknak a sarki fényre, én ugyan fel nem foghatom, bár szépségét világutazók dicsérték, költők és dalnokok gyakran megidézték, de számomra se nem szép, se nem megkapó sem megható, pedig gyakorta láthatom az általa nyújtott gyengécske fényt, mely nem színes s csak ritkán vibrál és vibrálás után rendre kialszik egy időre.

Fénye itt nem túl erős és piszkos sárga, de így is kellően megvilágítja a bögyös Pannit. kit muszklis barátja képelt fel tegnap este épp a sarki fény alatt, hogy jobban lássa, hová üthet maradandó nyomok nélkül, mert pultos árút semmi pénzért nem rongálna meg.

Ma már búcsút sem inthettünk a sarki fénynek, mert szünetet tart, nem világít már, pedig tegnap nem is remegett egy kicsit sem, igaz, a szomszéd égetnivaló kölykénél reggel csúzlit láttam épp a Rezeda utca sarkánál...

Elmúlik

Tudom, egyszer majd
hív egy másik világ,
velem jössz tán'.

Akkor választanod kell!
Itt, vagy ott...
akarod-e amit én?

A mulandóság hó-szirmai 
olvadnak kezemre.
Neked beszélek,
... hallod?

Carpe diem

Izzó szemeid tűz nélkül

perzselték fel léha lelkem.

Te semmit sem szóltál akkor,

én fanfárokat hallottam.

Nekünk csacsogott a Duna,

a vén platánfa velünk örült.

Mindketten a Holdra néztünk,

tündökölve ezüst fényben.

Vén bagollyal jósoltattunk,

s enyém lettél aznap éjjel.

Fals szonett

Egybeszőtt napjaim

megzavarták elmém,

elrejtve minden fényt

s kiutat,

melyet oly régóta, hasztalan keresek.

Piszkosszürke ködbe

torkollik ösvényem,

melyet csalfa lények,

vermek

és jól álcázott botlódrótok borítanak.

Mégis megyek,

egyre csak tovább.

Rejtélyesen suttogó,

fényalak 

halk hangja hívogat s eltörli átkomat.

Utamat belátni sohasem fogom,

de hogy végigjárom, biztosan tudom.

Notificare

" Problema nu este aceea" - desigur, niciodată nu:
bine, că la locul adecvat se găsește cineva
(pisi-compatibil) cu suficient curaj să ne spună,
celor ce (în acest est sălbatic) nu vedem copacul
de pădure, că este vorba de ceva complet diferit,
ceva cu adevărat lipsește, dar problema nu e,
ceea ce pare a fi. Si noi am recunoaște desigur,
dacă nu ar acoperi acest fapt chiar lumea ochilor noștri,
așadar ar fi inutil să ne referim la simțuri
intacte, ca și cum nu am ști: vedem doar,
ce ne lasă sau doresc sau să fie văzut.
(Devenit realitate, acum înflorește un mod
de gândire vechi, de-a lungul căruia ne putem
medita despre indicatorii democrațiilor manipulare
fără atribute), dar la această notificare
lumina se aprinde în noi, și știm, ce este adevărat (să
fie consolare): problema nu este aceea, niciodată nu!



Bátai Tibor: Bejelentés


„A probléma nem az" — sosem az, hát persze:
még jó, hogy akad megfelelő (píszí-konform)
helyen valakinek elegendő mersze szólni nekünk,
kik (e vad keleten) az erdőtől nem látjuk
a fát, hogy egészen másról van szó,
valami tényleg hibádzik, de nem az a gond,
ami annak látszik.  Mi is belátnánk bizony,
ha el nem fedné e tényt pont saját szemünk világa,
így  hát hiábavaló lenne hivatkozni ép
érzékekre, mintha nem tudnánk: azt látjuk csak,
amit engednek vagy láttatni akarnak velünk.
(Valóra válva most éli virágkorát egy régi
gondolatmenet, amelynek mentén a jelzők
nélküli demokráciák manipulatív
jellegén eltűnődhetünk), de e bejelentésre
immár fény gyúl bennünk, s tudjuk, mi az igaz (legyen
ez vigasz): a probléma nem az, sosem az!

Csupán csak haikuk...

Keselyűk szabad

szárnyalását idézd meg

haikuiddal.

* * *

Egyszerű szavak

finom szövete adja

versed erejét.

* * *

Mint karcsú nádszál, 

míves haikud múló 

idővel dacol.