Egybeszőtt napjaim
megzavarták elmém,
elrejtve minden fényt
s kiutat,
melyet oly régóta, hasztalan keresek.
Piszkosszürke ködbe
torkollik ösvényem,
melyet csalfa lények,
vermek
és jól álcázott botlódrótok borítanak.
Mégis megyek,
egyre csak tovább.
Rejtélyesen suttogó,
fényalak
halk hangja hívogat s eltörli átkomat.
Utamat belátni sohasem fogom,
de hogy végigjárom, biztosan tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése