Izzó szemeid tűz nélkül
perzselték fel léha lelkem.
Te semmit sem szóltál akkor,
én fanfárokat hallottam.
Nekünk csacsogott a Duna,
a vén platánfa velünk örült.
Mindketten a Holdra néztünk,
tündökölve ezüst fényben.
Vén bagollyal jósoltattunk,
s enyém lettél aznap éjjel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése