bódulat

csak ámultam és bámultam mily merészen hozta elém szívét-lelkét a tenyerén nem volt benne semmi manír és kezem alatt sem éreztem trükkös panírt pőre bőrén neonlámpák fénye csillogott 

mély tüzű csillagot szikrázott szemében a fehér plafonra márványmintákat vetített medencénk türkizben játszó vize testünk és lelkünk hárfáin angyalok játszottak andalító akkordokat s ajkaink csókba forrtak sóhajtoztunk halk sikolyokkal szentségtelenítettük a csendet 

akartuk nagyon akartuk maradjon meg e mámor örökké oldódjunk fel a végtelen időben hol nincsen már semmi más matéria mint végtelen gyönyör és lelkünk csipkéin áttörő éltető fényözön

2016.01.26.