Itt felejtett nóta

Kertem aljában folyik a patak,
vele és a diófával töltöm
napomat.

Dióbelet eszem, a patakban
megfürdöm, de addig a kis hajóm
felrobban.

Szeretek hajókázni, de félek,
szegény vagyok, munkámból megélek:
hiszitek?

Megy a hajó, a kisebbik nincsen,
sajnálom: gólya már nem kelepel
a réten.

Visz engemet, s megfordul a hajó,
lovam lábára csak az új patkó
volna jó.

Belépek a csárdába, lovamat
kint hagyom, odabent  a csárdásné
jól múlat!

Nem érte soha bánat mostanig,
szájáról a magyar nóta hangzik
sokáig.

Az ő hangja környékünkön legszebb,
szeretem a nótát, de csak vele
éneklek.

Ha akarja táncolni is tudok,
ropjuk együtt a csárdást, nagyon jól
mulatok.

Induljon hát útjára a nóta,
udvaromban a rigó is fújja:
tri-lla-lla!