fásult vagyok, mint egy retek.
Mondhatod: ”Az időjárás…”
Lehet az is…, vagy ezer más.
Innen-onnan egybegyűltek
csúnya, sötét hófellegek,
lelkemen megtelepedtek,
s nem látom tőlük az eget?
Vagy talán az okozója
agyamban a sok száz hangya,
mik nyüzsögnek, mint bolondok…?
Nem! Ezek , csak gondolatok!
Szünet nélkül tekerednek,
peregnek, mint esőcseppek…
És, ha tovább hagyom őket,
még fásultabb lesz a retek…
Tehát, valamit tenni kell,
ne járjanak alá és fel!
Ekkor jön egy új gondolat:
nyugtassam a rohanókat.
Szépen, mindet rendszerezem,
Külön-külön , más rekeszben.
Helyüket így mind meglelik,
egymást többé nem kergetik.
Könnyebbülten fellélegzem :
újra süt a nap az égen!
Harmatcseppek fürösztenek,
s felfrissül a fásult retek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése