Jártam hegyek között erdők sűrűjében,
Zúgó patakoknak jéghideg vízében,
Kinn a magas fenyők hűvös árnyékában,
Kies tisztásokon oly sokat sétáltam,
Hoztam mindenkinek egy kis hegyi szellőt,
Fenyők dús illatát zord fekete felhőt,
Tavasz virágait, gyerek mosolygását,
Hűvös reggeleket napnak ragyogását,
Hegyről lezúduló morajló vízesést,
Villám cikázását, hangos égi zenét
Muskátlis ablakot, öreg parasztházat.
Hittel, s reménységgel őrizem e tájat.
2014. május 21.
Lengyel József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése