Bűnbánatra intő, megtérést sürgető…
Kezdem eldöntéssel,Istent kereső , mély vággyal ,
Szívem nagy szomjával, lélek vizsgálattal.
Negyven napban sok esély van önmagamba nézni,
Minden szennyel, vétkeimmel az Úr elé lépni.
Őszinte, mély bűnvallással magam megalázni,
A kísértést elkerülve, kegyelemben járni.
Vágyaimról lemondani, keresni az utat,
Szívem csendjét megtalálni, s így várni az Urat.
Átgondolni újra, s újra, mit tett értem Jézus,
Megérteni a szívemmel : a kis ostya vér, hús.
Az Úr testét, s vérét adta váltságul érettem,
Fölszegeztek Vele együtt, mindent, mit vétettem.
Megalázást, fájdalmakat, minden betegséget,
A fán függve elszenvedett, Ő, ki bűnt nem ismert.
Alázatos maradt végig, ajkát nem nyitotta,
Sebeivel gyógyultunk meg, mint az Írás mondja.
A keresztfa így nem botrány, de egyetlen utunk,
Hogy a világnak meghalva kövessük Krisztusunk.
Próbáltam, mi tőlem tellett, lelkem tisztogattam,
Hétköznapok sodrásában mégis botladoztam.
A negyven nap hamar eltelt, s eszmélek rémülten,
Szertefoszlottak terveim, szívem készületlen.
Megállok a keresztfánál, az Úr kegyelmét kérem…
Irgalommal tekint le rám, szeret nagyon, érzem…
Bátorít, hogy lépjek tovább, tovább a keresztnél,
Ne ragadjak le halálnál, véres szenvedésnél.
Nézzem inkább az üres sírt, otthagyott gyolcsokat,
S ünnepeljem Megváltómat, a Feltámadottat!
Lassan betölt békessége, Uramnak öröme…
Felismerem, nem hiába készültem a böjtre…
Jézus Krisztus nem kicsinyes, nem tetteim nézi,
Szívem rejtett szándékain, szeretetem érzi.
Értékeli törekvésem, s látva gyengeségem,
Amit nem tudtam megtenni, elvégzi helyettem:
Ünneplőbe öltözteti szívemet, lelkemet,
Így a Húsvét örömével új életre kelek.
Feltámadott, élő Jézus, dicsőítlek Téged,
Szereteted megnyitotta számomra a Mennyet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése