Keserű lett a szó íze a szánkban,
erőnk is fogy, és kevés a hitünk.
Nem hatnak pirulák, ráolvasások,
csupasz szósszal méregtelenítünk.
Eltűrjük, hogy más át-s visszaalakít,
ránk vési árnyékát ármánnyal a bók.
Bűnt és erényt örökölünk át
apáink múltját magunkra szabók.
Nincs visszaút. Megkeseredett édes
álmunk kitaposott erdőszéli fű
- akár szeretjük, akár sajnáljuk -
nem lehet galamb a dögkeselyű,
hiába tépi szét mellényét a Nap,
késhegynyi fénye lesz menedékünk,
és keserű marad szánkban minden szó,
ha csak álmodjuk azt, hogy élünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése