a cselvetések bevett fondorlatain,
mézen-mázon, burjánzó szóvirágon, a tiltott
határ szögesdrót-során, a frontvonalak
féltve ápolt lövészárok-romantikáin, végül
magán az ármányon — az idegen palástok
nem rejthetnek tovább benső hiányt, be nem töltött
vágyat. Így medréből kilépve már nyakló
nélkül áradhat az őszinteség durva tökélye,
hogy azt is félreértsük, ha ki-ki maszkját
letéve áll végre elénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése