Lehetünk bárhol

Gondolatban

a Temze parton

sétálok veled.

Épp csak dereng

és szitál a köd,

de nem zavar, 

mert vállamra 

hajtod fejed,

míg suttogva

tervezgetünk

távoli célokat,

melyek tétován

ringatóznak,

mint apró hajók

a szürke vízen.

Az Úr tenyerében

jól megvagyunk,

szívünk naponta

új dalra fakad.

Lehetünk bárhol, 

egymástól távol,

lelkünk mindig

együtt csavarog.

Elvakítottan

Megfordult burkában az éj.
A lét nyüszít, sír, behálóz.
Bolyhos fényt sző a holdkaréj
minden kutyaugatáshoz.

Menteném, mi menthetetlen.
Lázadoznék, de nincs erőm
tavaszt álmodni idelenn
avartűzben, őszdelelőn.

Várni, ki zörget be, s hogy mit
vet elém elvakítottnak
koncként a születő holnap.

S játszani színlelt vakságot,
mikor fáj az, amit látok.
A színlelt meg megbolondít .

Ego -Triptichon

Kit el nem fogadsz,

majmolni tudod csupán.

Önmagad főként.

* * *

Kit annyira vársz,

benned élt mindig, éned 

által elnyomva.

* * *

Életed mindig 

csonka lesz, míg csak magad

tolod a fénybe.

Kép: Kép: Ruth Strasser - Acryl auf Leinen - Triptichon

Szenteste

Pihék járnak

légies táncot.

Díszgyertyáink fénye

mesevilágot vetít.

Kékes árnyékok sora

játszi hajladozással

vibrál a falakon,

Szívek és lelkek

ölelkeznek önfeledten.

Picinyke cinke

teli etetőnek

örvend az ágon.

Bent pohár csendül

s gyermekzsivaj.

Kálváriánkról hólepte

pléhkrisztus tekint

az ünneplő nyájra.

Vagy

Magad elől is titkolnád, majdhogynem
sikerrel. Csupán annyit sejtesz, készülsz
valamire, s veszélyes lenne máris 
a vállalkozás célját feszegetni.

Előveszed az ilyen helyzetekben 
alkalmazott technikát, hogy eltereld
nyugtalanító gondolataidat.
Ezúttal azonban ez sem működik.

Mindjárt a felidézni próbált szöveg
első soránál elakadsz. Nekilátsz
hát fejben újraírni. Mindhiába,
túlságosan felbosszantottad magad.

Végzetes hiba, mert így esélyed sem
maradt ráhibázni  a folytatásra.
Leforrázva tudomásul veszed: jobb,
ha hagyod az egészet a fenébe.

Legalább néhányat memorizáltam 
volna, még ha saját is – füstölögsz –, de
azután kénytelen-kelletlen újból 
ráfutsz a készülődés témájára.

Mire is, mire is? – kerülgeted  a
forró kását –, amikor váratlanul
azon kapod magad, már fel is tépted
az első útba eső bolt ajtaját.

Meglepődni sincs időd, ösztönökre
kell hagyatkozz. Életet vagy életet! —
mordulsz fegyvernek látszó tekintettel
az ijedségtől félholt eladóra.