2017. november 5., vasárnap

Párbeszéd



- Mi újság Andriskám?
- Várom a pénzes postást.
- A többiek, a szomszédok hol vannak?
- Kimentek a postás elé a hídhoz.
- Maga nem megy?
- Minek úgyis idejön.
- A nyugdíjat hozza?
- Azt a kicsi segédet, amit a lábamért kapok.
- Lábáért?
- A törött lábamért. Munkabaleset.
- Hogyan tört el?
- Leestem az elektromos targoncáról.
- Hogy történt?
- A munkavédelmis is ezt kérdezte.
- De tényleg!
- Rosszul lettem a restiben.
- Miért volt a restiben?
- Pihenni mentünk be a targoncás Sanyival.
- Pihenni?
- Nagyon fáradtak voltunk. Nehéz munkánk volt azon a napon is.
- De miért pont a restibe mentek pihenni?
- Ott lehet támaszkodni a pulthoz, amíg kimérik a kávét, meg a vodkát.
- És rosszul lett? Miért?
- Fáradt voltam. Máskor kétszer annyi vodkától se vagyok rosszul.
- Tovább! Halljam tovább!
- Sanyi felrakott a tarkoncára, vigyen el a szállásunkra.
- És?       
- És, és! Hát, leestem. Megüttem magam, s ott a kövön elaludtam.
- Elaludt?
- Igen, elaludtam, de felköltöttek és valami komát emlegettek, de nekem semmilyen komám nem volt a közelben.
- Biztosan azt mondták, kómában van. Nagyon rosszul lehetett.
- Jött a mentő, bevittek a kórházba, megoperáltak. Szegény Sanyi rosszabbul járt.
- Miért?
- Kidobták a munkából, mert részegen vezette a targoncát.
- Honnan tudták meg?
- Megállították a barakkok mellett, be akart menni a hálóba, de hamarabb elkapták. Mikor leszállították a targoncáról, nem tudott egyenesen megállni a lábán.
- Megmondta, hogy együtt voltak, és maga leesett?
- Dehogy mondta. Nem is emlékezett rá.
- Maga ugye emlékezett rá?
- Nekem, kérem, ráírták a kórlapomra: „baleset okozta utólagos emlékkiesés”!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése