most győztes vagyok vagy örök vesztese e nagy játszmámban mit életnek hívnak bekötött szemmel csápolok fáradhatatlanul miközben azt gondolom lidércekkel harcolok hamar rájövök azonban csukott kapukat döngetek serényen s fejem a faltörőkos
hogyan tovább
venyigéből táltosparipát fabrikálok magamnak
ezen rúgtatok pipacsoktól pompázó réten a domboldalon felsorakozott szalmakalapos csatlósok ellen kik fegyelmezetten sorjázó szőlősorok között próbálnak megbújni
távolból négykarú óriások vigyázzák a tájat nem fáradnak el soha monoton egykedvűséggel őrölnek gabonát és lelkeket túlélve korokat eszméket ármányokat
ábrándozásomból telefonom riaszt
szalmakalapos madárijesztőim és szélmalmaim felhőfoszlányokként enyésznek el emlékeim fakuló egén mikor rájövök az én csatámat szavakkal rímekkel vívják így poroszka venyigeló helyett lukas cipőben küzdöm magam tovább egyre magasabbra a versekből emelt hegy oldalán
2016.02.18.
Gratulálok!
VálaszTörlés