Bús eső csordogál a kusza gallyakon,
lassan vízbe fojtja kornyadó világom.
Arcomat a szürke ég felé fordítom,
tűröm, hogy lemoshassa minden bánatom,
de múltam szennye mindig újra felbuzog.
Ma már egy kisded lelke sem szeplőtelen.
2016.02.18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése