március idusára

magányból font kalitomra rározsdál már a falakat 

múltam kopott szövetét elemészti a monoton baktató idő odakerül, ahová való 

a feledés szemétdombján új virtuális kakasokkapirgálnak ritka rímeket begyükre szedve mindent

szinonimák és keresztrímek mind zúzógyomrukban végzik majd bűzhödt kloákájukon át megfellebezhetetlenül újra közkinccsé teszik

ma szelíd ifjak nem pengetnek lantokat ez nem divat 

a kávéházi asztaltársaságok lassan kihalnak cseten folyik a duma és önjelölt zsenik béna sámánokkal karöltve osztják gátlástanul az észt

múltunkat bértollnokok írják át jövőnk kasu kufárok kezébe került kik még rendesen plagizálni is bambák

cudar világ ez a közpénzekhez nekünk már coki törvénybe vésték.

demokrácia helyett marad most a remény s talán egy tisztább szirmokat bontó újabb tavasz

2016.03.13.

szélmalomharc

most győztes vagyok vagy örök vesztese e nagy játszmámban mit életnek hívnak bekötött szemmel csápolok fáradhatatlanul miközben azt gondolom lidércekkel harcolok hamar rájövök azonban csukott kapukat döngetek serényen s fejem a faltörőkos

hogyan tovább

venyigéből táltosparipát fabrikálok magamnak

ezen rúgtatok pipacsoktól pompázó réten a domboldalon felsorakozott szalmakalapos csatlósok ellen kik fegyelmezetten sorjázó szőlősorok között próbálnak megbújni 

távolból négykarú óriások vigyázzák a tájat nem fáradnak el soha monoton egykedvűséggel őrölnek gabonát és lelkeket túlélve korokat eszméket ármányokat

ábrándozásomból telefonom riaszt

szalmakalapos madárijesztőim és szélmalmaim felhőfoszlányokként enyésznek el emlékeim fakuló egén mikor rájövök az én csatámat szavakkal rímekkel vívják így poroszka venyigeló helyett lukas cipőben küzdöm magam tovább egyre magasabbra a versekből emelt hegy oldalán 

2016.02.18.