Mégis: megérinteném

    Van ami lehetne, noha
    nincs. Hiánya ettől goromba
    tény. Áthághatatlan kemény
    korlát. Mégis: megérinteném.

    Lennék, ahol a part szakad.
    Nem keresnék jobb alkalmakat.
    Csak egyszer megtapintani!
    Rögeszme. Vagy olyasvalami.

Hallgass meg

Hallgass meg most, jó Uram,

hisz lassan mocsárba süllyed

elenyészik omladozó világunk!

Hit és erkölcs ma nem divat,

plázacsevej, csillogó csajok,

gőgös pasik és eltorzult vágyak

járják tobzódva táncukat

s nap mint nap

új áldozatokban dúskál a halál,

oltárán erőszak és terror iszik áldomást

tébolyuk földrészeken ível át,

Bármerre nézünk, a békés mezőket,

bársonyos patakokat már rég lenyúlták, 

megnyugvást sehol sem lelünk,

békés városokban robbannak bombák,

lövések dörrennek, pengék hasítanak,

értelmetlen háborúk elől 

sikongva menekül az élet,

ölében szendergő kisgyerek,

aggastyánok szemében lassan kihuny az élet,

ám elméjüket kételyek és félelmek mardossák,

hogy bölcsebb vagy korcsabb lesz az utókor,

milyen jövőt épít majd a képzelet.

Szebb tavaszt kérek, ó Uram és...

...és sokkal jobb verseket!

2016.03.22.

Lendkerék

Élesztgetem, de már nem ébred
a bennem lakó hibernált gyerek,
és alszik a tó, a tanya. Alszanak
nyesők, kapák, ásók és tenyerek.
Nincs előttem és utánam,
csak nyirkos mindennap-falak,
nem Vízözönvégi-ágat hozok
a számban, csupán odvas fogakat.
Vándorolnék tovább, hisz vinne
a születéskor kapott lendkerék,
de egyre gyorsabban lassul
és az is foszlik ami emelne még.

március idusára

magányból font kalitomra rározsdál már a falakat 

múltam kopott szövetét elemészti a monoton baktató idő odakerül, ahová való 

a feledés szemétdombján új virtuális kakasokkapirgálnak ritka rímeket begyükre szedve mindent

szinonimák és keresztrímek mind zúzógyomrukban végzik majd bűzhödt kloákájukon át megfellebezhetetlenül újra közkinccsé teszik

ma szelíd ifjak nem pengetnek lantokat ez nem divat 

a kávéházi asztaltársaságok lassan kihalnak cseten folyik a duma és önjelölt zsenik béna sámánokkal karöltve osztják gátlástanul az észt

múltunkat bértollnokok írják át jövőnk kasu kufárok kezébe került kik még rendesen plagizálni is bambák

cudar világ ez a közpénzekhez nekünk már coki törvénybe vésték.

demokrácia helyett marad most a remény s talán egy tisztább szirmokat bontó újabb tavasz

2016.03.13.

Bla-bla-bla

Víg dalokat dúdolok,

szerkesztőknek hódolok,

- új világot hódítok,

néha kicsit lódítok.

Bár a múzsák álnokok,

nekem most ez új dolog.

Noha nyelvem jól forog,

eszem gyakran kódorog.

Bűnbánat

Bús eső csordogál a kusza gallyakon,

lassan vízbe fojtja kornyadó világom.

Arcomat a szürke ég felé fordítom,

tűröm, hogy lemoshassa minden bánatom,

de múltam szennye mindig újra felbuzog.

Ma már egy kisded lelke sem szeplőtelen.

2016.02.18.

szélmalomharc

most győztes vagyok vagy örök vesztese e nagy játszmámban mit életnek hívnak bekötött szemmel csápolok fáradhatatlanul miközben azt gondolom lidércekkel harcolok hamar rájövök azonban csukott kapukat döngetek serényen s fejem a faltörőkos

hogyan tovább

venyigéből táltosparipát fabrikálok magamnak

ezen rúgtatok pipacsoktól pompázó réten a domboldalon felsorakozott szalmakalapos csatlósok ellen kik fegyelmezetten sorjázó szőlősorok között próbálnak megbújni 

távolból négykarú óriások vigyázzák a tájat nem fáradnak el soha monoton egykedvűséggel őrölnek gabonát és lelkeket túlélve korokat eszméket ármányokat

ábrándozásomból telefonom riaszt

szalmakalapos madárijesztőim és szélmalmaim felhőfoszlányokként enyésznek el emlékeim fakuló egén mikor rájövök az én csatámat szavakkal rímekkel vívják így poroszka venyigeló helyett lukas cipőben küzdöm magam tovább egyre magasabbra a versekből emelt hegy oldalán 

2016.02.18.