Fanatizmus és gyűlölet tombol,
újra kifordul sarkából a világ.
Naponta nyílik vérvirág az aszfalton,
ártatlanok torkából dalol a halál.
Üveges szemük bennünket vádol,
kik mindezt rezignáltan tűrjük,
tápláljuk, hasznot húzva belőle.
Magunk sírját ássuk ismét,
magunk kovácsoljuk a fegyvert,
mellyel végül vérünket veszik.
Ne siránkozzunk hát álszent módon,
ne kulcsoljuk újabb imára kezüket.
Szép szó itt most nem segíthet.
Már csak a vad, nyers erő az,
mely szelíd békét teremthet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése