Beszökött az Éden
hozzám tegnap éjjel,
mindent megidézett
fojtó szenvedéllyel.
Báránykák bégettek
ágyon és falakon,
kis ablakom alatt
vonat sem zakatolt.
Mindenki bő, fehér
egyengöncöt hordott,
lábukat nem fedte
se topán, se bocskor.
Nem volt ott konyha sem,
pörkölt, tócsni, hagyma,
csak napjában ötször
friss, mennyei manna.
Mivel tőled kapott
új sálam se leltem,
- talán kihipózták,
fellázadt a lelkem.
Fortyogó dühömben
nagyot toppantottam,
bevertem a fejem,
felébredtem nyomban.
Kábán konstatáltam,
nem kell nekem manna,
jobb a földi sorsom,
szép sálam nyakamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése