álarcaid

              magára árvul magadra ébredésed
              lóg a széken átizzadt ujjasod
              kisuvikszolod fénytelen szemeid
              bekötöd kardod fölsebzett markolatját
              csillagokkal varrod ki palástod
              horpadt koronádat egyengeted térdeden

              magára árvult szemed mögé bújva
              rubinló seb két kézelőd
              felöltöd végre öntudatod ujjasát
              kisuvikszolod szíved s koronádat
              hónod alá kapod a vérted
              görbe kardodat egyengeted térdeden

              belebújsz sebekkel kivarrott ujjasodba
              magára árvult szempár két kézelőd
              fölhúzod a nárcizmus glaszékesztyűit
              hanyagul fejedbe csapod koronádat
              kiegyenesíted a szívedbe görbült kardot
              és fölébreszted megszokott álarcaid