Seres László: Gyűlölj vagy szeress

Gyűlölj vagy szeress, lőporod van elég.
Ilyennek teremtett az Isten.
Érezd a testet átszövő fellobbanó vágyat.
Ítélj jó s rossz felett, mielőtt behajózol
s nyílt tenger ringat.
Repítsenek lenge szelek,
viharfényes, felcsapódó, vad lángok
szív-szaggatta lobogó vitorládon.
Partokat keress, csendes öblöket
s tudd, ki mivé tesz s mivé teszel mást,
hogy általa több légy mielőtt magadban
végleg mindent feladnál.

Törj, zúzz, vagy építsd csontod, húsod, véred
tépett sebeit élő őskövületté.
Viseld örömét, terhét
kiüresedett egysejtűből féreg léteden át -emberként-
ha döntésre késztet orvul a világ s döntened kell.
Ne hagyd, hogy kiköpje szívedet a szád.

Gyűlölj vagy szeress, legyen, ami hajt.
Így természetes. A szándék kevés.
Kell, hogy érezd izzó katarzisát a létnek,
hogy célt mutass. Irányt, hitet, reményt,
míg bűnt s feloldozást hordoz a lélek.
Csússz, mássz, jajongj, üvölts,sikolts.
Formáld, míg formálni tudod a szót
-fogaid mosolyogjanak rád-
csak ne játssz könyörületet irgalmatlanul .
Sírj, ha neked is fáj,-a fájdalom erőt szül-
senkit se érdekel panaszod,
az életbe úgy is belehalsz,
-legyen akár első, vagy utolsó asszód-
kard ki kard, vágd el álmaid fonalát
mielőtt végleg elaludnál.

Szeress úgy,
ahogy gyűlölni tudnál.