Felavatták a pajzs nélküli Földet!

Képzelt nyers tudósítás, Inna Enne kiküldött munkatársunktól

Az évi 78 fokos középhőmérséklet, eléggé megviseli a majd félmilliós emberiséget. A dédpapák még hallottak valamit nagyszüleiktől az áram nélküli világról. Most nagy hasznát veszik ezeknek az információknak, mert összement az emberiség. Bizonyos értelemben képtelen kijelentésnek tűnik, de élet- és cselekvésképtelenné váltak.
Valahol mélyen, irdatlan nagy, kongó barlangok jelzik, hogy egyszer, még a kizsákmányolás előtt, kőolaj töltötte meg őket. Itt-ott, kettéroppant, szétszáradt villanyoszlopok is maradtak, de az ismét csupán a két kezére számítható embertömegecske, amit csak lehet felhasznál belőlük.
Igaz, az éghajlatváltozás nem egyenletes. Az eurázsiai kontinensen - amit egy nagyjából ezer kilométer széles szárazföldi sáv köt össze Amerikával - a telek akár plusz harmincöt, harmincnyolc fokra is lehűlnek, a máskor megállás nélküli munkára fogott túlélők ilyenkor hűsölnek.
Az "Óceániai Szigetvilág" megnevezésnek már rémen nincs értelme, ugyanis a tengerek szintje nem emelkedett, hanem csökkent. Össze van kötve Ausztráliával, és az azt körülvevő szigetvilág összezsugorodott nyomával.
Az Antarktisz, illetve a Szaharai Egyesült Államok éghajlata a legelviselhetőbb. Utóbbiban soha nem emelkedik ötvenöt Celsius fok fölé - a még néhány létező - hőmérő higanyszála.
Telente, a plusz huszonöt fokot is csak alig haladja meg a hőmérséklet. Azt mesélik, nem is olyan rég még homoksivatag lepte a vidéket, de a nagy vízfeltörések után a világ legkényelmesebb élőhelye lett. Minden más területtel összehasonlítva, burjánzik minden!
A hőmérsékleti viszonyokat tekintve, az Antarktisz valamivel jobb helyzetben áll. Ott akár plusz huszonöt fokig is lesüllyedhet a téli negatív rekord hőmérséklet, de nyaranta még így is eléri a hatvanat.
Az Európai Unió utódállamában, a J. J.-ben, ami a jaj-jaj lerövidítése, már harminc esztendeje az európai teve a konvertibilis fizetőeszköz, ami az akkor még létező borzbundát váltotta fel.
A sivatagban nehéz a lét, földművelés nélkül nehezen lehetne életben maradni. Tény, hogy az elnéptelenedés a radikális, minden előjelzésnél gyorsabb klímaváltozás következménye, nem egy sokat prognosztizált világjárványé.
A fennmaradt emberek zöme nem volt képes az elég gyors visszalépésre. Azoknak például, akik még epilálták és manikűrözték magukat, meglehetős nehézséget jelentett a rengeteg fertőzéselhárító ásó használata. Hiszen éjjel-nappal temetni kellett. Az elején úgy nézett ki, csak drasztikus intézkedésekkel fog sikerülni a rendfenntartás. Néhányat kénytelenek voltak bevezetni, amely intézkedések a mai napig élnek a Földközi Árok Demarkációs Terület és a Szaharai Egyesült Államok között, ahová még zöld kártyát sem lehet szerezni. Az illegálisan bevándorolni próbálkozók, jobb ha előbb tisztességgel végrendelkeznek, egyébként munkaeszközeik is a semmi martalékává válnak.
Sokáig bírták az ökrök, mégis kénytelenek voltak tevésíteni. Másképpen, gépek nélkül nem mozgathatják a tákolt szekereiket, bár az igavonókat csak a felsőbb rétegek engedhetik meg maguknak.
A középosztály még mindig elég jól jár, az ő szállítóeszközeiket a legszegényebb emberek vontatják, akik - ha egyáltalán van saját húzható kétkerekűjük -, a magukét is cipelhetik.
Ugyan nem lehetnek gyökeres különbségek, hiszen a rendkívül szeszélyes hőmérsékleti viszonyokat mindenkinek el kell viselni, nyár közepén a hetven fokban igen nehéz az élet. Ha nem lenne - az egyik dédapa állítása szerint biztosan nem allergén - parlagfű, éhen pusztulnának. Ez az egyedüli növény, amelyik "tömegével" élte túl a Föld fölhevülését, és fütyül az ózonpajzs megszűnésekor képzeletben „átvágott szalagra”, amikor felavatták a pajzs nélküli Földet!
A hajdani fehér világban, ma pirosra ropogósodott emberek élnek, érzékeny, tapintást alig bíró bőrrel.
A hozam növelése érdekében, mindenki végigdolgozza a nem ritkán nyolcvan fok körüli nappalokat, munkavezetők és földtulajdonosok egyaránt. Hektáronként ötven, hetven tőnek feltétlenül meg kell maradni.
Nagy tűrőképességű ez a növény, mégis amint ráfújnak, pollenje nagy része azonnal megsül. Ugyanis darazsakon és legyeken kívül semmi nem élte túl a kemencekorszakot, tehát nincs, ami beporozza a megmaradt három indoeurópai növényt. Ha nem létezne a kukorica egy speciális, nem magától kifejlődő változata, a kórókukorica, illetve a szalmagabona, nagy bajban lennénk. Nem lenne mit enni…
Eleve száraz szárak nőnek, akár fél méter magasra is, egyikük sem hoz termést, ezért csupán gyökérről szaporíthatóak, mégis sokkal gyengébb a terményhozamuk, mint a parlagfűé. Alig húsz tő hektáronként.
A veremlakásokban, ahol valamivel hűvösebb van mint a felszínen, kórólevest, szalmafőzeléket, szebb napokon vitamindús skorpió becsináltat esznek parlagfű körettel. Mert ahogy az lenni szokott, a skorpiók mindent túlélnek. A megmaradt emberek vagy immúnissá váltak a csípésre, vagy nem, mert ezek mindenhol jelen vannak. A nagy kisülést túlélők száma éppen ezért csökkent másfél millióról, fél millióra.
Ha a gyér lakosságú Európában, néhány jótékony, napra kevésbé érzékeny, Szaharai Egyesült Államokbeli asszony a nőket meg nem tanítja a vízhordásra, már mindenki szomjan halt volna. A folyómedrek ugyanis autópályához hasonlítóan kérgesek, a patakokról nem is érdemes beszélni.
Csupán a Duna, Volga és némely nagyobb folyó törpített változata élte túl - szinte csermely formában - az egészet. Az ivóvizet folyamatosan hordani kell, nem lehet túlságosan eltávolodni ezektől az életet adó helyektől. Esetleg húsz kilométernyire, amit naponta meg kell tenni néhányszor futva a fejen hordott korsókkal. Ugyebár a tevéket sem lehet a végtelenségig túlhajszolni, szükség van minden más irányú tevékenységükre, de természetesen ők is besegítenek a vízhordásba.
Az öntözést a megapadt – tavacskákra szabdalódott - óceánból oldják meg. Kérdés, hol van a többi víz? Pára formájában bárhol jelen lehet, kérem tisztelettel, de mivel nincsenek meteorológusok, senki nem tudja meghatározni, mégis miért csak bizonyos helyeken. Az említett kettőn, az Sz.E.Á. és az Antarktiszi Királyság fölött feltétlenül. Említhetjük még Mongóliát és Katalóniát csapadékban, helyesebben párában gazdag területnek.
Egyenlő társadalom soha nem létezett és nem is fog. A tagozódás - gazdagok, középosztály és nagyon szegények -,  itt is jelen vannak. A zavarosban nagyon jól halászni tudók, kevésbé szigorúan fogalmazva élelmesek, valahol hallották, hogy az elektromosság előtt is létezett jégszekrény. Ezért a sok-sok földbe vájt veremlakás között, az egyedüli nem mezőgazdasággal foglalkozó tevékenység az árnyékszék ágazat.
Nem egyszerű feladat a nitrogénes jég, akár fél méterre történő (olvadás nélküli) szállítása, de ha sikerül, az egymás mellé felállított árnyékszékek - kérem, ne asszociáljanak semmiféle pottyanó dolgokra -, a tevebankós dúsgazdagok életet némileg enyhítik.
Mindig óriási rizikóval lépnek be. csak saját felelősségükre vetik alá magukat a hűsítő veszélynek. Alá is íratnak velük egy nyilatkozatot, mint a műtétek előtt annak idején, amikor még léteztek kórházak. A benti plusz húsz Celsius fok utáni kilépés, az ötvenöt fokkal magasabba már nagyon sok áldozatot szedett.
Ezek az élelmes emberek még rendesek is, mert részletekben hajtják be a luxusjuttatás árát. Tevénkénti kilókban számolnak, s amint összejött egy egész teve, azonnal - mondhatni pillanatok alatt - fogyasztják el. Még az ő nitrogénnel dúsított világukban sem célszerű perceknél tovább sületlen, főtlen húst tárolni, mert a baktériumok és vírusok fittyet hánytak a számukra jelentéktelen időjárási változásra.
Éppen most indítottak útjára egy bizottságot, amely a demarkációs övezetek számító Földközi árkon átjutva megpróbál tárgyalásokat kezdeményezni a Szaharai Egyesült Államokkal.
A Földközi árokról azt mesélik, olvasni is lehet, mert a könyvtárak és más épületek épen maradtak, hogy ott valamikor, néhány évtizede, egy tenger himbálózott. Amint aláereszkedett a világóceán szintje, a Gibraltári és Szuezi szikes árkok mögött az a csepp kicsi tenger elpárolgott.
A tárgyalóbizottság úton van, félő hogy a féltve őrzött határig egyáltalán nem jutnak el. Fölösleges a fehér teveszőrt lebegtetniük, mert a célország lándzsákkal és nyilakkal felfegyverzett határőrsége, amint lőtávolba kerülnek cselekszik. De aki nem próbálja meg életkörülményeit itt a Földön feljavítani, az nem érdemli meg ezt a Földet.Ugye logikus?