Fájdalomcsillapító

Kovács Karesz kora reggel hazafelé motorozott éppen aktuális barátnőjétől. Úgy látszik még kissé mámoros volt az este elfogyasztott szeszektől, mert, ahogy kifordult a mellékutcából, nem vette észre az út közepén levő gübbenőt. Kifordult alóla a motor, s ő olyan súlyosan megsérült, hogy bokája felett mindkét csont eltörött. Egy arra járó kerékpáros segített rajta – mentőt hívott és az összetört motorkerékpárt betette némi segítséggel egy falusi udvarra.

A mentőápoló Karesz régi ismerőse érkezett, akit barátai, ismerősei Gyurika nővérnek becéztek.  Ennek a névadásnak az a magyarázata – nincs benne semmi szokatlan -, hogy az Egészségügyi Főiskola elvégzése után osztályra került a Megyei Kórház belgyógyászatján. Egyedüli férfi volt a nővérkék között. Ekkor ragadt rá a Gyurika nővér csúfnév.

Hozzáértő módon ellátták a sérültet, s indultak a döcögős kövesúton a városba, a Kórház sürgősségi osztályára.

Mikor aztán a mentőautó az ákosfalvi* kocsmához ért, Karesz szólott, hogy állnának már meg egy kicsit, mert nagyon ráz az autó, és nagy fájdalmai vannak.

- Adok egy fájdalomcsillapítót – ajánlotta Gyuri.

- Nem bánom, de jobbat mondok.

- Mi lenne az?

Karesz a betegkísérő felé fordult, aki azért tartozott a csapatba, hogy segítsen a sérülteket cipelni. Sok, autóval megközelíthetetlen vagy alig megközelíthető tanya, falu tartozott a területhez. Különösen télen, ősszel, amikor a nagy hó, vagy a tengelyig érő sár lehetetlenné tette a közlekedést. Ilyenkor nélkülözhetetlen volt az atléta termetű, keménykötésű Jani, a brancardier*.  És egyébként is a hordágy cipeléséhez elengedhetetlen a segítség. Minden nehéz helyzetben szükség van erre az egészségügyi segéderőre: utcákon-utakon, lakásokban, tömbházak lépcsőin, munkahelyeken, hegyen-völgyön, erdőn-mezőn… A tetthelytől a mentőautóig, és tovább a sürgősségi ellátó helyig.

Ez volt Jani, Gyurika nővér társa a mentésben - egy igazi hasznos társ.

- Janikám, itt egy százas – mondta Karesz a bracardiernek -, hozzál már egy deci erőset fájdalom ellen! A visszajárót tartsd meg.

Jani, a brancardier egy pohárban ki is hozta az italt, Karesz egy hajtásra megitta, a poharat visszaküldte, s egy nagyot sóhajtott.

- No, ez most nagyon jót tett!

- Na, így már nem adok gyógyszert! – szólott Gyárfás.

Ezennel indultak is tovább. Még volt szinte órányi útjuk a Sürgősségiig.

Kovács Karesz egészen megnyugodott, mire beértek. Vajon azért-e, mert hatott a „fájdalomcsillapító” - vagy, mert értelmetlenné vált a véralkohol vizsgálat?

Nyugodt is lehetett, persze, hiszen tanúi voltak, hogy ott, Ákosfalván megivott egy deci pálinkák, s a vérvizsgálat ugyebár, azt mutatná ki később…

-.-

*Ákosfalva – nagyközség a Nyárád völgyében

*brancardier - betegszállító