Casus belli

                Az igazság szép dolog, jó dolog, de akinek hatalma van, nem szorul rá. (Mikszáth)

A csoport végre beérkezett a szálláshelyre. Egy nagy közös hálóteremben nyertek elhelyezést, ahol már legalább húszan voltak. Gyárfás az ajtótól balra, a fal mellett kapott ágyat, társai pedig tőle távolabb. 

Barátunk lepakolta a holmiját, a táskából kiszedte a ruháját, és gondosan felakasztgatta az odakészített vállfák egyikére.

- Azt a másikat add ide nekem! – hallott egy hangot a háta mögött.

- Hozzám beszélsz? - fordult oda.

- Kihez-máshoz? És azt mondtam, add ide nekem a másikat, mert nem férek rá egyre – mondta a szomszéd ágyat elfoglaló illető, és már nyúlt is Gyárfás másik vállfájáért.

- Hé, hé! Ne vedd el! Nekem is szükségem van rá. Ott a tied az ágy végén felakasztva, használd azt!

Pillanatok alatt parázs vita tört ki kettőjük között. Szinte tettlegességre került a sor, s ha ez el is maradt, kiabálásuk felverte a háló csendjét.

- Önző, irigy alak vagy!

- De hát, neked ott a te sajátod! Mit akarsz akkor az enyémmel?

- Igenis egy önző alak vagy! Itt a vállfád, nem is kell! Edd meg! – kiabálta a másik és odadobta a vállfát Gyárfás ágyára.

A háló lakói közül, aki a közelben volt, az is belekiabált a vitába.

- Irigy kutya! Kell még vállfa? Itt is van egy!

- Mi… de hát, én csak…

- Szégyelld magad!

- De…

Az igazság a vádaskodókat, a támadókat még elméletileg sem érdekelte, mondták a magukét. Majd hirtelen valahonnan a terem közeléből felsüvöltött a súlyos vád:

- Tolvaj!

Ettől Gyárfásból kitört minden eddig visszafojtott indulat, s felüvöltött

- Hallgassatok!

Erre lépet be – hallva a hangzavar - a szállás felelőse. Megdöbbent az elszabadult indulatok láttán.

- Mi ez a ricsaj? Mi történik itt?

Válaszként újra fellángolt a vita.

- Vállfa gyűjtő! Önző, összeférhetetlen! – röpködtek a vádak újra.

- Én csak…

- Vállfa gyűjtő! Tolvaj! Meg kell szabadulni tőle!

- Hallgassatok! Nem igaz! Hamis vádak! – próbálták védeni Gyárfást a barátai, akik ott voltak elszórtan a teremben.

A „felügyelő” csak kapkodta a fejét, aztán meglátta Gyárfás ágyán a vállfákat.

- Látom, az ágyadon vannak a vita tárgyát képező tárgyak!

- Ők tették ide!

- Na, majd kivizsgálom ezt az ügyet, de most csend és villanyoltás! – szigorú képet vágva nézett végig a társaságon, s vállfákra mutatva még hozzátette – Ezeket pedig elkobozom, mint bűnjeleket!

- Ez nem igazság! – tört ki Gyárfásból.

- Igazság? El vagy kissé tájolva! – jegyezte meg valaki a sarokból.

A „felügyelő” nem szólt semmit, csak kilépve bevágta az ajtót…