- Hol van az a...
- Tulajdonképpen mit keres?
- Azt hiszem, már lebukott a határon túli, nagy szalmazsákban...
- Mi az a szalmazsák?
- Á semmi, csak képzeljen el egy nagy átlátszó doboz zabpelyhet!
- Igen.
- Most ugyanezt nejlon tasakban.
- Megtörtént.
- Erről van szó!
- Tehát, a zabpelyhes nejlontasakot nem találja?
- Dehogy. Szalmazsák, zsákvászon, szonátát tátogók!
- Maga egy ősi játékot játszik, ezt már millió éve csinálják.
- Én nem éltem millió éveket, maga sem, sőt talán senki!
- Talánsenki biztosan nem.
- Mondja, az ott hátul, a farakás mögött nem lenne jó? Végül is, azt a
lovat kereste, nemde? Turbóreaktoros, hátramenetbe is állítható, csupa
paripa!
- Van szalmazsákja?
- Igen kérem.
- Szereti a zabot?
- Az egy hasonlatféle izé volt csupán, egyszer majd megmagyarázom mi az a...
- Ne fárassza magát!
- Ott, fent a hegyen, látja? A kukoricatábla rejteke mögött présházak sorakoznak. Menjen és igyon szőlőlét!
- Csak ellenőrzött körülmények között teszem, boltban vásárolt, minőségi borokat iszom!
- Próbálja meg ezt a márkátlant. Addig kerítek ennek a lónak valahonnan egy szalmazsákot.
- Tud aludni?
- Kiválóan aludtam az éjjel.
- Nem, nem! A ló és az a, kisebb? Mi a neve?
- Állat. Kecske, kérem tisztelettel. Éppen akáclevéllel dagasztja a tőgyét.
- És neki sincs szalmazsákja? Esetleg natúr szőlőlé?
- Megpróbálhatja, megengedem. Egy fél liternyit kifejhet... Ha esetleg
nem szőlőlé fakadna belőle - ahogy magamban nevezem a bort -, akkor
fehér színű, vágósan erős, zabpehelyzamatú, ha jól emlékszem tej fog
jönni.
- Csak úgy, vagy csap is van rajta?
- Nem kérem, kézügyileg kell megoldani.
- Fazékba, vagy lábasba?
- Részemről, a mosás ott történik, ahol akarja. Még szalmakalapot is rakhat!
- Megérkeztünk végre! Szóval tudja, mi az a szalma?
- Persze!?
- És nincs szalmazsákja?
- Azt sem tudom mi az a zsák.
- Min alszik?
- Ágyon.
- És az ágyban?
- Matrac. Ezt a terméket, amiről beszél, a szalmakalapgyáramból ismerem.
- Mondja, miből készíti a szalmakalapokat?
- Maga nagyon érthetetlen ember, miből másból, mint import szalmajellegű szalmából. Hány tucatot óhajt vásárolni?
- Keressen egy lexikont, vagy szedje le az internetről a zsák fogalmát.
Nekem ez a ló, mert jó alvó, feltétlenül kellene, a mekegő fehérborgyár
is. Tömjön meg nekik, és nekem egyet-egyet szalmajellegű kalappal.
- Ne fokozza le kérem a terméket! Egy milliomod része valódi - hogy is
mondta, szalma -, tehát jogom van élesben használni a kifejezést!
- Rakja tele azokat a zsákokat, mert van ám törés!
- Betörés áldozatává lett?
- Dehogy, úgy döntöttem szakítok.
- És ezt a kedves neje tudja már?
- Eddigi életvitelemmel, pajtikám! Felhagyok a matrachasználattal, a szalmazsákok, vagy szalmajellegű zsákok javára.
- Nem eladók.
- Mik?
- A szalmakalapjaim nem eladók!
- Saját maga ellen dolgozik?
- Dehogy kérem, a bátyám matracgyára tönkremenne, ha ilyen különcöktől
felbátorodva, a világ köztudatába zúdítanám ezt a barnaságot, vagy hogy
is mondja. A szalmakalapból készült ágybetétet.
- Hozzon közjegyzőt, szavamat adom, hogy senkinek nem reklámozom lovam,
kecském és önmagam szalmazsákjait. Megveszek néhány ezret a kalapjaiból.
Jut eszembe, a feleségemnek, gyermekeimnek is kell. A titoktartás
tökéletes lesz, nekik nem is szólok, hogy ágybetétet cseréltem. Soha nem
veszik észre!
- Ötezres ár megfelel?
- Nem, de ha csak ilyen körülmények között juthatok boldogságom jobbra,
balra forduló vágytárához, akkor küldje bankszámlaszámát a postaládámba.
- Megzavart. Nem tudom mi az a postaláda, van email címe?
- Nem eladó!
- Az email címét nem is akarom megvásárolni...
- Papír, ceruza, toll, tinta! Leírja, esetleg írógépen és elküldi.
- Nézze, akkora kalamajkát zúdított a nyakamba, hogy egy tanácsadó
testületet leszek kénytelen mozgósítani szokatlan vágyainak
teljesítésére. Tehát az ár, a kialkudott duplája.
- Kezet rá!
- Pacsi.
