Elmúlik

Tudom, egyszer majd
hív egy másik világ,
velem jössz tán'.

Akkor választanod kell!
Itt, vagy ott...
akarod-e amit én?

A mulandóság hó-szirmai 
olvadnak kezemre.
Neked beszélek,
... hallod?

Carpe diem

Izzó szemeid tűz nélkül

perzselték fel léha lelkem.

Te semmit sem szóltál akkor,

én fanfárokat hallottam.

Nekünk csacsogott a Duna,

a vén platánfa velünk örült.

Mindketten a Holdra néztünk,

tündökölve ezüst fényben.

Vén bagollyal jósoltattunk,

s enyém lettél aznap éjjel.

Fals szonett

Egybeszőtt napjaim

megzavarták elmém,

elrejtve minden fényt

s kiutat,

melyet oly régóta, hasztalan keresek.

Piszkosszürke ködbe

torkollik ösvényem,

melyet csalfa lények,

vermek

és jól álcázott botlódrótok borítanak.

Mégis megyek,

egyre csak tovább.

Rejtélyesen suttogó,

fényalak 

halk hangja hívogat s eltörli átkomat.

Utamat belátni sohasem fogom,

de hogy végigjárom, biztosan tudom.

Notificare

" Problema nu este aceea" - desigur, niciodată nu:
bine, că la locul adecvat se găsește cineva
(pisi-compatibil) cu suficient curaj să ne spună,
celor ce (în acest est sălbatic) nu vedem copacul
de pădure, că este vorba de ceva complet diferit,
ceva cu adevărat lipsește, dar problema nu e,
ceea ce pare a fi. Si noi am recunoaște desigur,
dacă nu ar acoperi acest fapt chiar lumea ochilor noștri,
așadar ar fi inutil să ne referim la simțuri
intacte, ca și cum nu am ști: vedem doar,
ce ne lasă sau doresc sau să fie văzut.
(Devenit realitate, acum înflorește un mod
de gândire vechi, de-a lungul căruia ne putem
medita despre indicatorii democrațiilor manipulare
fără atribute), dar la această notificare
lumina se aprinde în noi, și știm, ce este adevărat (să
fie consolare): problema nu este aceea, niciodată nu!



Bátai Tibor: Bejelentés


„A probléma nem az" — sosem az, hát persze:
még jó, hogy akad megfelelő (píszí-konform)
helyen valakinek elegendő mersze szólni nekünk,
kik (e vad keleten) az erdőtől nem látjuk
a fát, hogy egészen másról van szó,
valami tényleg hibádzik, de nem az a gond,
ami annak látszik.  Mi is belátnánk bizony,
ha el nem fedné e tényt pont saját szemünk világa,
így  hát hiábavaló lenne hivatkozni ép
érzékekre, mintha nem tudnánk: azt látjuk csak,
amit engednek vagy láttatni akarnak velünk.
(Valóra válva most éli virágkorát egy régi
gondolatmenet, amelynek mentén a jelzők
nélküli demokráciák manipulatív
jellegén eltűnődhetünk), de e bejelentésre
immár fény gyúl bennünk, s tudjuk, mi az igaz (legyen
ez vigasz): a probléma nem az, sosem az!

Csupán csak haikuk...

Keselyűk szabad

szárnyalását idézd meg

haikuiddal.

* * *

Egyszerű szavak

finom szövete adja

versed erejét.

* * *

Mint karcsú nádszál, 

míves haikud múló 

idővel dacol.