Lorelei fésűje

         Hiába bevált trükk, amely most is csábít, 
         hogy úgy, mint aki nem is mondja, csak kérdi —
         sehogy sem megy. Folyton feleletnek látszik.
         Szóljon direktben inkább, démoszthenészi
         elszánással (az a kavics még a számban),
         remélve, nem pusztán dadogásnak hallik.
         Úgy kellene a lehető legtisztábban
         artikulálni a semmitől csak alig
         érzékelhetően különböző mindent,
         hogy nagyrészt hiányoznak hozzá a szavak.
         Nem(csak) belőlem, hanem a nyelvből. Hiszen
         a fogalmak azonnal szertefoszlanak,
         ha a határtól még hajszálnyival innen
         neveznénk meg velük, ami odaát van,
         (illetve nincsen), s szinte az is átbillen
         ilyen közelségből, ami általában 
         kézzelfogható. Maradnak hát a pszichés 
         érzetek, valamiféle nyelv nélküli
         költészet leírhatatlan szavai, és
         Lorelei, mint jelkép: fésűtlen fésüli.