Egy döglött hal, a bánat meg én

Nádas mellett heverünk hárman,

egy döglött hal, a bánat meg én.

A döglött hal  köszöni meg van,

a bánat most szerfölött bánatos,

úgy hiszem miattam, én hoztam ide,

nem direkt egy haldöggel szemezni.

Titkon reméltem, a nádas neszezése,

a tó locsogás, a poszáták trillája

s a kíváncsi tekintetű pézsmapocok

segít kibogozni lelkem guzsalyának 

keszekuszán foszladozó, sprőd fonalát,

mit magam nem tudok most felcsévélni.

A haltetemet hangyák néma sora lepi el,

ingyenebéddé nemesül lent a bolyban.

A bánat most bosszúsan rám legyint

s megint, ideje lenne indulnom már.

Menjek, hagyjam csak őt nyugodtan itt,

hiszen rajtam  semmi más nem segít,

mint mézédes  csókjaid gyógyító mákonya.

Majd átköltözik a megriadt törpegémbe,

kinek párját egy rétisas vitte el éppen.

2016.05.03.