Egyik s másik

Csordultig megtelik olykor
a szív panasszal.
Ki figyel oda.
Lót-fut az ember,
mintha szabad volna.
Egyiket megfojtják,
ha szólni mer, s igazat mond.
A másikat, mert hallgat,
s elhallgat ki nem mondott
nyílt titkokat.

Ilyenek vagyunk.
Egy testben két lélek,
kimondva, kimondatlanul.
Sokszor bátrak, sokszor
magunk ellen vétő árulók
s szánkban megromlik a szó.
Mit számít szavatosság,
ki meddig hallgat s mikor szól.
Véren vettek, vagy vérért
feláldozása, vagy feloldozása
bűnben, bűntelenségben.

Ki az Istent féli, ki a hatalmat.,
s elvakítottan látszatra cselekszik.
Egyik nem nyer, másik meg veszít.
Mindkettőt hite feszíti keresztre,
önmegvalósítás vágya,
a meg nem valósult csoda.
Akár enged, akár ellenáll
ösztönein túl az értelemnek.
Egyiket pokolra szánják, mert hallgat,
másikat, ugyanoda, ha szól.

Pedig egyik is, másik is
életrevaló