Dohogok magamban
mormogó medveként,
életfámra kúszó
irodalmi repkény
fonja körbe lelkem.
Amitől jó sorsom
megfosztott, nem bánom,
mit helyette adott,
mostanság próbálom,
Ingoványos talaj
amelyre tévedtem,
botladozom rajta
betűket szórva szét.
Néhány talán majdan
hasznos kalászt nevel
nem bánom a többit
sűrű gyom veri fel.
Éltem pipájához
töltetem egyre fogy,
akárhogy spórolok,
nem hiszem, hogy több lesz.
Végül kialszik majd
pislogó parazsa
s eloszlok a légben
bodor pipafüstként
2016.01.06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése