A FENSÉGES EBÉD

Reggel gondolkodtam, mit főzzek ebédre,

Sok ötletem nem volt, és hozzávaló se.

Kinyitottam végül a hűtő ajtaját,

Két szemem keresgélt, de semmit nem talált.

Sok üres polc meredt pimaszul képembe:

„ Nincs mit keress már itt, fölfoghatnád végre!”

Jól van, jól van, úgysem adom fel a reményt,

S a konyhaszekrényből kivettem egy edényt.

Megyek a kamrához, lélegzetem halkul,

Nehogy elijesszem, mi odabent lapul…

Be is lépek halkan, nézek szerte és szét:

Pár kíváncsi krumpli emeli fel fejét.

Gyertek, gyertek bátran, csak kell még egy hagyma…

Jön is nagy fejével, vörösen, pirongva.

Nincs már gond egy szál se, csak lesz mára ebéd,

Fő a finom krumpli, és fő az egészség!

Kis paprikát szórok a doboz aljáról,

S lám, begurult tojás gurul be konokul:

„ Hát én nem kellek már? Miből lesz galuska?

Hozz fél csupor lisztet, s máris kész a massza.”

Végül belezöldül egy kis petrezselyem,

Hogy a krumpli ízét vele nemesítsem.

Szépen összefőzöm, rendre az egészet,

És már tálalhatom a fenséges ebédet.

Terítem az asztalt, finom, jó illat száll,

Minden tányér mellé, nagy szelet kenyér jár.

Jön az éhes család, asztalhoz telepszik,

S, hogy honnan lett ebéd, talán el sem hiszik.

Összekulcsolt kézzel kérjük rá az áldást,

Jó étvággyal eszünk, feledve minden mást.

Majd, hálatelt szívvel köszönjük Istennek,

Hogy ma is megadta napi kenyerünket.