2014. november 20., csütörtök

A csokoládé dicsérete (érvek és ellenérvek)




A csokoládé, a kakaó története igazi regényes sikertörténet, tele az emberi találékonyság megnyilvánulásaival.
Mindannyian tudjuk, hogy a csokoládé ízletes csemege és hogy számos biológiailag értékes és hasznos összetevőjének köszönhetően jó hatással van a szervezetünkre, „boldogság hormonnak” is szokták becézni. Itt jegyzem meg most, hogy ezen túlmenően gyógyszerként is számon tartott termék. A legősibb gyógyszerek közé tartozik.
Mielőtt, a gyógyszer témát körül járnám, és magát a növényt ismertetném, feltenném a kérdést, hogy mi is a csokoládé, igaziból? Egy trópusi növény, kakaócserje (Theobroma cacao), melynek átlagos magassága 3 méter, de néha akár a 15 métert is elérheti. Ennek a terméséből készítik a kakaót, a csokoládét. A maják már több mint 3000 évvel ezelőtt kezdték termeszteni a kakaócserjét. A dél amerikai bennszülöttek nemcsak tápszerként, hanem a szertartásaikhoz és fizetőeszközként is használták a kakóbabot egészen a tizennegyedik századig. A szemeket megpörkölve és ledarálva a port folyadékkal vegyítették, és az így kapott habos, ám elég keserű szubsztanciát ünnepélyesen meg is itták, ezt az italt chocolatl-nak nevezték.
 A növényt a dél-amerikai esőerdőkből, főként az Amazonas és az Orinoco környékéről szerezték be. Magyarországon egyes botanikus kertekben - például Szegeden – megtalálható. Régen az istenek eledelének tartották. Ma is úgy tartják a táplálkozással foglalkozó szakemberek, hogy a gyerekek számára a kakaó és a csokoládé energiát ad és napi fogyasztása előnyös a növekvésben lévő szervezetek számára. A csöppségek nem is nagyon tiltakoznak ellene, hiszen finom édes íze magával ragadja a gyerekeket.
 A spanyol hódítás idején, a híres Montezuma azték uralkodó kedvenc itala volt a chocolatl. Naponta akár ötven korsóval is elfogyasztott. A korsók természetesen aranyból készültek. Érdekes az azték legenda a chocolatl –ról.
 Íme: Quetzalcoatl az őslakó mexikóiak tollas kígyóistene volt. A levegő uraként tisztelt istentől az emberek olyan tudást kaptak, mely magasabb szintű létezést tett számukra lehetővé. Ő tanította meg az embereket a csillagok útjának követésére, tőle kapta az ember a naptárt. Megmutatta, hogy lehet egy bizonyos vadon termő növény pelyhes csomóiból fonalat sodorni és vásznat szőni. És ami a legfontosabb: tőle kapta az ember az istenek eledelét és italát: a kukoricát és a csokoládét.
 E különös ital, bár akkoriban nagyon keserűen itták, igen előkelő dolognak számított. A spanyol konkvisztádor, Cortés elirigyelte ezt is az azték uralkodótól és saját ültetvény kialakítására adott parancsot. Európába először 1528-ban hozott kakaóbabot, Quetzalcoatl népétől elhódított kincsek részeként.
 Es ezzel elindult világhódító útjára a csokoládé! Igaz, hogy sok változáson esett át, mire a mai étcsokoládéhoz érkezett.
Európába érkezése után a vélemények megosztottak róla. Mivel drága és nehezen beszerezhető volt, csak a gazdag előkelők engedhették meg maguknak a fogyasztását. Az egyház nem nézte jó szemmel ezt az újabb divatot, a sátán mesterkedését látták benne, különösen mivel pogányoktól származik, és hogy felkorbácsolja a szenvedélyeket.
Eleinte úgy itták keserűen, mint a maják, de később a spanyolok, hogy ezt az ízt mérsékeljék mézzel, illetve cukorral ízesítették. Sokáig a spanyolok nem árulták el a csokoládé készítés titkát, s csak midőn hanyatlásnak indult világbirodalmuk, ismerték meg mások is ezt a különös italt, de nem aratott osztatlan sikert eleinte. V. Pius pápa (1504 - 1572) például olyan kellemetlen ízűnek találta, hogy szerinte „az ital fogyasztása nem jelenti a böjt megszegését”. Holland és angol kalózok ebben az időben ennél radikálisabban intézték el a csokoládé ügyet, tudniillik az elfogott spanyol hajók kakaó rakományát, mint haszontalan dolgot egyszerűen a tengerbe szórták. Egy évszázad kellett, hogy elterjedjen Európa szerte. Mikor XIII. Lajos francia király feleségül vette III. Fülöp spanyol király leányát, a számtalan nászajándék között volt a chocolatl is, annak készítési titkával egyetemben. A király udvarban az udvaroncok körében és közvetítésükkel hamarosan divatba jött. Néhány évtized alatt Angliába is eljutott, és rövidesen kávéházak nyíltak a nagyközönség részvételével. Ezt az új finomságot ekkor még arisztokratikus italnak tekintettek. Ez természetesen csak növelte a népszerűségét. A kor híres politikusa, Samuel Pepys írja naplójában (1664. november), hogy jocolatte nevű italt fogyasztott egy kávéházban és azt ízletesnek találta.
A csokoládéházak divatos találkozó helyekké fejlődtek, sok híres és hírhedt személyiség találkozott itt egymással: politikusok, írók, művészek és szerencselovagok. A népszerűségének hulláma nem állt meg a szigetország partjainál, hanem átterjedt Belgiumba, Németországba, Svájcba, sőt a klérust is meghódította, miután Brancaccio bíboros kinyilatkoztatta, hogy ezen folyadék (azaz a csokoládé) ivása nem számít a böjt megszegésének. Később az angol hatóságok úgy találták, hogy a kakaó kereskedelme komoly állami bevételhez juttathatja az államot, ezért I. György angol király törvénybe iktatta, hogy minden font kakaóra 20 shilling büntetést rónak ki, ha hiányzik a csomagolásról az adó megfizetését igazoló bélyeg.
Az eleinte fogyasztott ital a chokolatl íze közel sem hasonlított a ma ismert csokoládé ízéhez, mivel zsíros, habos és nagyon nehezen emészthető volt. Jöttek azonban a feltalálok és a cukrászok. Sajtolták, vegyítették, keverték, kavarták, préselték, melegítették, hűtötték, míg végül a folyadékból egy szilárd halmazállapotú massza lett. Ez is előbb kemény volt, de a mesterek szorgalmának köszönhetően elérte mai formáját, álagát, ízét. Azért ez a folyamat nem ment egyik napról a másikra, több száz évet vett igénybe (!).
Szóljunk néhány szót a kakaó, a csokoládé egészségvédő, egészség megőrző hatásáról.
Tudományos kutatások kimutatták, hogy sokféle egészségvédő hatása van. Tanulmányozták a Panamában élő bennszülötteket, a kunákat és azt tapasztalták, különösen sok kakaót fogyasztanak, többet, mint a többi őslakos és náluk sokkal kevesebb az úgy nevezett civilizációs betegség. Egy másik, Németországban végzett vizsgálat kimutatta, hogy a kakaóban levő hatóanyagok (flavonok) javítják a keringési rendszer működését, és kedvezően hatnak az érelmeszesedésben. Ezen hatóanyagok egy része (például az epicatechin) keserű ízű, ezt a forgalomban levő készítményekből kivonják, amivel a csokoládé egészségvédő hatását nagymértékben csökkentik. A kakaó- és a csokoládégyártás sokféle feldolgozási folyamata is csökkenti ennek az anyagnak a mennyiségét. Egy szóval, minél keserűbb, annál „egészségesebb”!
Megjegyzem, hogy hasonló biológiai hatású, értékes anyagok találhatók a csokoládén kívül a teában, borban, többféle gyümölcsben és zöldségben.
Ennyi dicséret után néhány kifogást is meg lehet fogalmazni. Azt mondják: hizlal, a bőrön pattanásokat okoz, romlik tőle a fogunk, álmatlanságot okoz. Vegyük ezeket sorra
– a benne levő szénhidrátok hizlalnak, ha nagy mennyiséget fogyasztunk belőle, de a jó minőségű fekete csokoládé mérsékelt fogyasztása zsírégető hatása révén része lehet a fogyókúrának. Mégis figyeljünk a kalóriatöbbletre.
- a tiszta, fekete csokoládé antioxidáns összetevői révén éppen hogy jót tesz a bőrnek, még UV védőhatása is van (!)
- a fogszuvasodás kérdése is a szénhidrátokra irányítja a figyelmet. A kis mennyiség nem okoz gondot, és a rendszeres fogmosás fontosságáról se feledkezzünk meg.
- a csokoládéban levő koffein, ami az álmatlanságért felelős, a feketekávéhoz képest elenyésző mennyiséget tartalmaz. Egy csésze (100 ml) forró-csokiban 5-10 mg koffein található, míg az ugyan ilyen adag feketekávéban 150-200 mg. Mind az, amit eddig elsoroltam a fekete, az úgynevezett keserű csokoládéra vonatkozik, s ez nem az a fajta, amiből tábla szám szoktak fogyasztani. Nos, már ezért sem hizlal!
Szükségesnek tartom itt kihangsúlyozni: vannak gyógyszerek, melyek együttes használata kellemetlen tüneteket okozhat ilyenek a depresszióellenes szerek. Erről a csoki imádók gyakran megfeledkeznek…
Másik fontos megjegyzésem, hogy a forgalomban levő csokoládé és csokoládé között nagy a különbség. A különbséget egy példával világítom meg: „más hatással van a szervezetünkre annak a csirkének a húsa, amelyik nagymama kertjében kapirgált, kukoricán és frissen szedett füvön nevelkedett, másképp hasznosul a nagyüzemi brojler csirke, amit halfeldolgozásból visszamaradt hulladékból készült táppal etettek, és antibiotikummal kezeltek”.(napidoktor.hu)
Mindegyre újabb megjegyezni valóm akad, de ezt most nem hallgathatom el: a fekete csokoládé javítja a szellemi tevékenységet! Francia doktorok azt találták, kétezer idősebb ember megfigyelése alkalmával, hogy akik több fekete csokoládét és más flavokban gazdag élelmiszert fogyasztottak szellemileg frissebbek maradtak.
Záró megjegyzésnek a következőt szánom: a fentiekkel akár egyetértünk, akár nem csokoládét azért eszünk, mert finom!
-.-                                                                                                                    
- forrás: Sobre el Chocolate de Patricia Lousada
              Doktor Plusz 2003



2 megjegyzés: