Szavak, álomfoszlányok

Te hozz igazságot
kiről álmodom csak
de nem tudom ki vagy
tűz-ittas hajnalokon
szétfolyó lávaként
bennem élsz örökön
s mint égi fény vibrálsz
kőszirtjeim közt megbúvó
izzó magma
mozduló testem
ébredő melege
képzetek csapongó
éji fenevadja
szavak álomfoszlányok
derengő felhő csacsogása
kit holdtölte feszít
szendergő varázzsal
csillagvasra fölém
s jönnek az égi vadászok
hogy pázsitom horizontján
ringassanak veled

Látod
meg se rebben burkában a Föld
úgy tart ölelő karjai közt
mint anyám tartott
mikor újszülött fiát csókolta az ég
csak titkait óvja
hogy mélységeiből kitörve
rám tekintsen a kőbe zárt holnap
ha oszlik az éj
kanyargó vad vizek
erdők hegyek testén át
égő nászi ágyon
s egybegyúrom neked
hogy érezd egyetlen
ki nem mondott szóban
mennyire szeretlek
s föld leszek
földből vétettem
hogy termőre forduljon álmom
-magamnak álmodlak-
s veled mindenségre vágyom

Tudom hogy mindennap
bennem hal el a Nap
hogy újra megteremtsen
s bennem gyújt az éj
majd égi lámpást is
mikor kihűl a kráter
s a menny öntőformáiból
egy új világot vet
lábam elé az Isten